Milyen egy munkásszálló olyan emberek válaszát szeretném aki őszinte és nem kötekedős 22 éves fiú vagyok elég visszahúzódó főleg idegenekkel szemben az élet előtt állok?

Az összehaverkodik valakivel a szállón vagy melóban és vesznek ki közösen albérletet.

Egyébként Veszprémben volt még Esztergomben

Ez egy az egybe szerencse kérdése. Mármint annak tekintetében, hogy milyen minőségű szállást és milyen lakótársakat fogsz ki. Én az Alföldről indultam el munkásszállóra a Dunántúlra (Vas megye). Két és fél évet töltöttem el két szállón összesen. Óriási TŰRŐ(!)képesség kell hozzá. Azért nem az alkalmazkodót emelem ki elsősorban, mert bizony tapasztalataim szerint ezt úgy lehet hosszú távon kibírni, hogy minden nap mondogatod magadban: "Tarts ki, mert MUSZÁJ!"

Már több, mint egy éve albérletben vagyok, nem tudnék újból szállóra menni. Nos megpróbálom összefoglalni a mindennapi kihívásokat és élethelyzeteket:

- minimum 2-en, de ha nincs szerencséd, akár 4-5-en is vagyok egy szobában. Valaki horkol, valaki mászkál ha kell, ha nem, 'oszt próbálj aludni...

- Általában nem egyszerre jártok műszakra, így a munka előtti/utáni aktív pihenést is nehéz úgy csinálni, hogy ne zavarjátok egymást az alvásban. ("lábujjhegyen" járni folyamatosan eléggé frusztráló...)

- Sajnos egy ilyen szállón gyakran előfordul, hogy valaki más is eszi a kajádat. (Megkérdezésed és beleegyezésed nélkül...) Amikor meg kérdőre vonod őket, hogy ki volt, az természetesen senki sem vállalja...

- A munka előtti készülődés is zsúfolt, mármint ami a fürdőszoba használatot illeti...

Összefoglalva végül is nagy tűrőképességgel meg egy kis szerencsével ki lehet bírni egy-két évig, ugródeszkának jó lehet. (Azért tudni kell, hogy egy nyugat dunántúli albérlet két havi kaucióval kb. 150 ezer forintos kiadás alaphangon...)