Hogyan legyen kellő önbizalmam és bátorságom az új emberekkel való ismerkedéshez?

Talán kezdd előbb ismeretlen helyen, mondjuk egy másik városban, ahol nem kell félned attól, hogy egy visszautasítás után újra összefutsz az illetővel. Illetve talán egy kis alkohol is segíthet. :)

Ja, és adj hálát, mert lány vagy! Hidd el, fiúként még rosszabb lenne.

Egyszerűen gyakorlással. 18 évesen még fiatal vagy, könnyen jöhet a változás, de idővel úgyis eljutsz majd arra a pontra, amikor nem leszel gátlásos.

Már az ókorban is rájöttek az emberek, hogy tettetned kell a bátorságot, és hamarosan valóban elmúlik a félelmed.

Ne aggódj más emberek gondolatai miatt, senki nem tudja, hogy mi a francot csinál, mindenki csak úgy tesz. Tégy te is úgy.

Gondold magadban, hogy nincs semmi nagy dolog abban, hogy megszólítasz valakit. Tettesd az önbizalmat. Így elérheted és megszokhatod azt a gondolkodásmódot, hogy úgyis minden mindegy, nincs semmi nagy dolog a hétköznapi dolgokban. És ha ez meglesz, elszállnak a gátlások.

Lehetsz kicsit rámenős vagy tolakodó, persze csak mértékkel. Ha meghallod, hogy mondjuk ketten beszélgetnek valamiről egy szórakozóhelyen, amihez te igazán jól hozzá tudsz szólni, tedd nyugodtan. 99%-ban nem fognak megsértődni hogy közbeszóltál és nem fogják tolakodásnak venni. Persze bunkókkal találkozhatsz, de ez része a dolognak.

Random kérdésre saját példa: Ha választhatnál, milyen korban és hol élnél legszívesebben?

Bár az ilyen kezdések csak az intellektuálisabb egyéneknél hoznak sikert.