Miért van szükségünk a veszekedésre?

Kritizálni kezdjük a másikat, beszólogatunk, szurkálódó kijelentéseket teszünk. A végén már mind a ketten idegbajosak leszünk és ordítozunk egymással(valaki idáig nem megy el, de az érzelmi alapja ugyan az). De aztán a végén kibékülünk. Erre szükség van mert jó érzéssel tölt el minket. Mondhatjuk azt hogy valamilyen feszültséglevezetés, egy kötelező rituálé ami feloldja a havi felgyülemlett feszültséget. És utána sokkal kedvesebbek és barátságosabbak tudunk lenni egymáshoz.

Sok családtagomnál és ismerősömnél észrevettem ezt a jelenséget.

De mind ezt amiket most mondtam csak spekuláció, ugyan is én ezt saját magamban nem bírom felfedezni. Szeretném megérteni azokat az embereket akikre illik ez a leírás. Szeretném megérteni az egész jelenségnek a pszichológiai háttérét. Ugyan is nyilván ez nem egy rossz dolog, és nem is ítélem el. Azért gondolom ezt mert az ismerőseimnél, családtagjaimnál és rengeteg embernél megfigyeltem hogy egyáltalán nem kerülik ezt a szituációt. Sőt, tudatosan tesznek azért hogy ez a szituáció hamar létrejöjjön. Már már rutinossá vált náluk. Nyilván a szeretteikkel/családtagjaikkal csinálják ezt és hosszútávon nem rossz szándékból.

Ez egy olyan jelenség ami nem tudom hogy tudatos e, vagy lélekből jövő. De az biztos hogy kevés ember beszél erről őszintén, nyíltan, saját magával kapcsolatban.

Lehet hogy sokak számára az egész triviális, és annyira része a mindennapoknak hogy nem is gondol bele ennek a pszichológiai hátterébe. De mivel egyáltalán nem érzem át, kerülöm ezt a szituációt, és sosem kezdeményezek ilyesmit. Sőt úgy érzem hogy egyesek pont hogy elvárnák tőlem. Ezért szeretném megismerni ennek a pszichológiáját, ahelyett hogy csak kerülném az egészet és ezzel csak feszültséget teremtek.