Ti mit tesztek a vendéggel, aki túl sokáig marad és nem veszi észre magát?

Nekem a munkahelyemen csinálták ezt párszor. Beértem reggel, tök álmosan, szerettem volna nyugodtan inni egy kávét, csendben nekiállni a dolgoknak, erre bejött az illető és ki se ment vagy 2 órán át. De volt olyan aki 3 órán át magyarázott. Olyan mérges voltam már rá is meg magarmra is, nem merek szólni... Legközelebb amikor bejött valamelyik, megmondtam kerek perec, hogy ne haragudj de reggel 6 óra van, azt se tudom hol vagyok, engedd már meg, h csendben megigyam a kávém.

Vagy ha nem reggel jött hanem napközben, akkor 20 p után mondtam neki, hogy bocs de most megyek mosdóba, kiszaladok ebédért...ilyesmi.

Otthon: amikor megérkezik, már jelezd előre, h neked nemsokára valami dolgod lesz. Vasalnod kell vagy leszaladni boltba, nekiállni főzni, elmenni valahova...mindegy. Mondhatod nyugodtan, h bocs de most el kell kezdenem készülődni, mert megyek ide meg oda.

Szerintem is fárasztó a vendéglátás, de hála istennek ritkán ugrik át csak úgy valaki és az is észreveszi magát.

Avagy pl. az egyik szomszéd párral jóban vagyunk. Van hogy csak úgy átugranak ketten, vagy akár csak az egyik. Ilyenkor nyugodtan tevélenykedek mellettük tovább, nem tekintem őket vendégeknek és szerencsére ők sem minket. Akár még be is állnak segíteni. Már amolyan szobabútorok vagyunk egymásnál. :D Ők azok akik bármikor jöhetnek és bármeddig maradhatnak. Nem érzem náluk kényszeresen, hogy "teljesíteni kell".

Ha olyan jön, akinél ezt érzem, akkor nagy mosollyal már az elején elmondom, hogy "de örülök, hogy felugrottál, viszont rengeteg a dolgom, el kell mennem ma még bevásárolni, aztán vasalok, stb.". Lehet kicsit bunkó, de ezzel általában veszi a lapot az illető, hogy ne maradjon sokáig. :D

"Figyelj, ne haragudj, de ki kell, hogy dobjalak, mert már most fáradt vagyok és sok a dolgom."

Engem is lefárasztanak a hosszú beszélgetések egy felszínesebb ismerőssel, szóval elnézést kértem, hogy feltartottam, és eljöttem. De én is tessékeltem már ki havert, mert egyszerűen nem volt vele kedvem dumálni, de mint kiderült, semmit nem akart, csak unatkozott, arra járt, és gondolta, beugrik "egy kávéra", amit másfél óra után már nagyon hosszú kávénak éreztem. Máskor tök oké lett volna, nekiálltunk volna sörözni, stb., de akkor én úgy mentem haza, hogy feladatokat fogok megoldani (nyelvet tanulok, nem határidőre kellett, de már beleéltem magam, hogy ezzel fogok foglalkozni otthon), szóval megkértem, hogy folytassuk máskor a beszélgetést.

Ha tényleg kedves ismerős, akkor ezt megérti :)

En pesti vagyok. ITt meg az is nagy szo,ha koszonunk nemelyik szomszednak. Atmenni egymashoz tabu. Meg beszelgetni se szoktunk. Mindenki rohan. Nameg ok nem a barataim. A barataimmal is belulok vhova. Nem hivom otthonra. Nem divat. Neha egy regi jo baratomat szoktam athivni,de elore megbeszeljuk,h mikor jon es ki meddig er ra.

Random latogatoim nincsenek soha. A lakcimemet nem szoktam elarulni.