Veletek is előfordult már, hogy társaságban rosszat szóltatok és utólag jöttetek rá, hogy jobb lett volna csöndben maradni?

Nyugodj meg, aki azt mondja, hogy ez vele még nem fordult elő az vagy nagyon tudatok, vagy nem beszélget senkivel, vagy csak hazudik.

Az ember szokott olyanokat mondani, ami után vasrudakkal csapkodná az arcát. Erre ugyan az a praktikám, mint amikor nyilvánosan elvágódom. Kinevetem magam.

Arra szoktam csak ügyelni minden ilyen eset után, hogy kétszer meggondoljam kinek mit mondok.

De ez az élet velejárója. Ez van. Fogadd el.

Úristen, hányszor :D Tipikus jelenet volt gimiben a menzán, hogy beszélgetünk tízen, és a nagy kibeszélés hevében egyszer csak mondtam egy akkora baromságot, ami, bár igaz volt, de nem kellett volna kimondanom, hogy hirtelen a légy zümmögését is meg lehetett hallani, és mindenki csak vizslatta a finomfőzeléket tücsökciripelések közepette.

Az a baj, hogy olyan alkat vagyok, aki ezt ilyenkor napokig felemlegeti magának, és elalvás előtt addig játszom vissza a napközben történt kínos jeleneteket, míg meg nem őrülök... :D