Szerintetek sincs értelme a társkeresésnek?

A kigyúrt testtől engem kiráz a hideg, nekem az aztán biztos nem számít hibátlan testnek. Az mindig nagyon mű.

Az igazi nagy probléma, ha egy férfinek nincs önbizalma. Annál kiábrándítóbb nincs, szerintem fontosabb a pénznél.

A pénz nem lényegtelen egy nő számára, ugyanis tudat alatt mindenki a leendő utód felnevelési esélyeit latolgatja és nem árt, ha nem halnak éhen, ha a nő fizetése kiesik. De vannak fokozatok. Van nő, aki arra utazik, hogy eltartsák és nem hajlandó főzni, se dolgozni, akkor se, ha nincs gyerek. Aki ilyen nőt akar, az meg is érdemli.

Rég rossz, ha 38 évesen még csak itt tartasz, ezeknél a gondolatoknál.

Szerintem az önbizalomhiányod sokkal nagyobb gond, mint bármi más. Egy férfiben igenis a legvonzóbb a kisugárzás, az érzés, hogy mellette biztonságban vagyok, mert megvéd, mert gondoskodik rólam. Egy nő akkor lesz szerelmes, ha ebben hihet. Ehhez kell erő, testi, de lelki erő is, egy normális szakma, nem feltétlen diploma (ma egy fűtésszerelő százszor biztosabban eltartja a családját, mint egy diplomás), de fontos az intelligencia és az, hogy ne legyen a nő jóval tanultabb. A nő fel akar nézni a pasira, de ha a pasi épp az osztást-szorzást gyakorolja vagy nem tud helyesen írni, annál kiábrándítóbb nincs.

Amúgy meg nem próbálkozni kell, mert a direkt dolgoktól mindenki elmenekül. Ismertségeket kell kialakítani, társaságba járni, ahol lehet másokat megismerni elköteleződés veszélye nélkül. Az a jó, ha egy vonzalom magától kialakul, anélkül, hogy a két fél ezt akarta/kereste volna.

Te esetedben azzal van a baj, hogy ostobán gondolkodsz, és ezt a nők nem szeretik!

Nem vagyok kigyúrva, nem vagyok gazdag, nincs diplomám, és van egy bomba feleségem, mondjuk én nem is vagyok ennyire buta.

Szerintem lehetnek olyanok, akiknek nincs. Én is letettem róla már, nem ismerkedem egyáltalán, és nem tartom valószínűnek, hogy valaha is fogok. Most ez úgy hangzik, mintha elkeseredésemben mondanám ezt, de hideg fejjel is tudok gondolkodni, és így is arra jutok, hogy nem éri meg. Egyszerűen olyan minimálisak az esélyeim, amelyekkel nagyon sok időbe és erőfeszítésbe kerülne ismerkedni, ami nem érné meg. Még ha valaha össze is jönne valami ilyen esélyekkel, nem okozna annyi örömöt, hogy kompenzálja a renegteg befektetést. Persze akinek a társ a minden, annak érdemes törnie magát, de én szeretek egyedül is lenni, és csak olykor-olykor éreztem magam rosszul miatta. Mostanában meg elkezdtem prostikhoz járni. Nem szégyenlem, az én esetemben szerintem nagyon is értelmes lépés, jobban is érzem magam tőle. De minden ember más, sokaknak tényleg nem érdemes feladni, csak az a baj, hogy mivel a többség csak társas életben tud gondolkodni, azt hiszik, h nekünk introvertált remetéknek is ilyennek kellene lennünk, máskülönben szomorú életünk lesz, ami viszont a megfelelő tájékozottságból adódó tévedés.

Szóval kérdező, ha ezt a kérdést az elkeseredettség inspirálta, ismerd meg magad, gondold át, hogyan képzeled el a hátralevő életed, és annak megfelelően építsd azt ki! És ami nagyon fontos, ha ez megvan, ne hagyd, hogy bárki lebeszéljen róla, mert sokan próbálkoznak majd... Járd a saját utad! :)

Nagyon rossznak tartod a megjelenésed. Javíts rajta annyit, amennyire van lehetőséged! Pl. menj el szoláriumba és vegyél jó cuccokat, az se ártana, ha valamit sportolnál. Informatikus vagy, csak nincsen diplomád? Abbahagytad az egyetemet?

Ha lenne valami hobbid, akkor annak kapcsán találkoznál sok nővel. Pl. ha futnál és járnál futó versenyekre, vagy valamilyen klubba járnál, de akár egy tanfolyamon is lehet ismerkedni. Valamilyen közösségbe kezdjél el járni, akár klubba, akár egy gyülekezetbe, vagy akárhova! De addigis a neten is ismerkedhetsz!