Miért van az, hogy ezek a tipikus extrovertált hülye gyerekek érvényesülnek az élet szinte minden területén?

Mert nincs bexarva attól, hogy mit gondolnak mások, mondják, ami éppen jön meggondolatlanul, és nem számít nekik, hogy nem mondtak okos dolgot, hanem hülyeséget, de az vicces (már akinek)

Az intorveltát meg fél még az árnyékától is, nemhogy mások véleményétől, kritikájátóo. Inkább hallgat, hogy eljerülje, úgy óvja magát, mint valami hímes-tojást.

Ideje változtatni! És nem fososként meghúzódni a sarokban, mert nincs értelme. Érzelmeket kell kiváltani, ha valaki utál, mert nagyképű vagy, az már jó, mert már veled foglalkozik, ez a lényege, hogy részt vegyél az életben.

De intorveltáltként is van esélyed, ha egy lány meglátja benned a csődört, kinyit, és annyit fog veled szexelni, hogy kinyílsz, mint tüzelő kanca a napsűtésben. Bocs.

Mert nyíltak, bátrabbak (szociális téren biztosan) vagyunk, nem félünk a kihívástól. És igen, elő kell tudnod adni magad az élet több területén is.

Az introvertált emberek sokkal visszahúzódobbak, sokukból az érződik, hogy nem érdekli a környezetük, nem szándékoznak ismerkedni. Én ellenben speciel olyan vagyok, hogy imádok ismerkedni, ezért is van sok barátom.

Nekem is ezért sikerült elérnem az egyik álom munkámat, ami meglepően kicsi esélyem volt.

Ez mind az én véleményem, nem szándékozok megbántani senkit. Ismerek nagyon jófej introvertált embert, és irritáló extrovertáltat.

Egy extrovertált, de nem hülye gyerek

Nem értem, mit löketsz itt.

Nem minden extrovertált hülye gyereknek van ilyen élete, már boccs. (az én környezetemben biztos nem ezt tapasztalom), aki extrovertált idióta, és még ronda is, az szerepelhet akármennyit, hiába..

Te nem értem, mit érthetsz “tipikus extrovertált” alatt, mert extrovertáltság önmagában azt jelenti, hogy valaki nyitott, közlékeny. De itt szerintem te a nagyhangú “társaság középpontja” típusú emberekre gondolsz, ami több, mint extrovertált. Tehát össze vagy keveredve a fogalmakkal..

Az ext. és az int. közötti átlag a normális szerintem.

A túlságosan introverált emberekkel a legtöbb esetben valóban nem lehet mit kezdeni,legalább is a társasági életben biztos.

A fiataloknál,illetve a fiatalabbaknál jellegzetes tulajdonság az extroveráltság,mivel még nincs sok élettapasztalatuk,és azt hiszik,hogy az egész élet csak a haverkodásból,felesleges pofázásból,és a komolytalan infantilis "frankómegmondásokból" áll,meg abból,hogy boldog boldogtalan a "barátom",mindenki lássa ám,hogy mennyire szocializálódott vagyok!

A magyar társadalom nagy része buta,komolytalan,naív pronyó.

Azért érvényesülnek a tipikus extrovertált hülye gyerekek,mert ennek a (média által is lebutított) ugyanilyen népnek a cirkusz,a feltűnősködés,a primitív pr0livircsaft kell,elég megnézni a TV műsorokban a valóságshow-kat,vetélkedőket és ilyesmiket.

Az ext.állandóan azt hiszi,hogy ő a menő,és aki nem annyira ext.,az egy beteg antiszoc. ember,akinek csak rossz lehet az élete.

Egy zárkózottabb embernek is rengeteg öröme lehet,nem kell az örömteli jó élethez feltétlenül ext.blablanának lenni. ezért

Gondalt kísérleti szinten vizsgáljunk meg 2 személyt. A első egy introvertált, 30 év körüli valószínűleg teljes mértékben egyedülálló férfi. Reggel 7:50-re bemegy, nem köszön senkinek vagy csak motyog egy halk "helo"-t, minimális szinte elhanyagolható a munkahelyen belül a szociális kapcsolatrendszere. A második egy extrovertált, 30 év körüli rövid ideje kapcsolatban élő férfi. Reggel 7:57-re bemegy a munkába, hangosan köszön mindenkinek, elsüt néhány jó rövid sztorit, pár poént. Kiterjedt, erős a szociális kapcsolatrendszere( az elsőhöz képest biztosan erősebb és kiterjedtebb), a kollégákkal közösen is elmegy szórakozni (sportolni, italozni, biliárdozni, stb.). Ha a munkateljesítményüket egy 100 pontos skálán kiértékeljük az jön ki, hogy az első 90 ponton áll még a második 82 ponton. Tegyük fel, hogy egy új iroda vezetőt kell választanunk a meglévő munkásállományból. Kit válasszunk a két vizsgált személy közül?

Saját véleményem és a kiértékelések után és a második személyt választanám. Vezetőként ezen a szinten tudni kell kommunikálnod az alárendeltekkel, mert a fő feladatod a fentről jövő utasítások érthető formában történő átadása és a teljesítmény fenntartása és ha szükséges javíttatása. Ezek mellett ha az adott szinten 90 pontos a dolgozó akkor felesleges onnan elmozdítani ha az nem javít az összteljesítményen.

Ez csak a saját véleményem eddigi tapasztalataim alapján.

#8 válasszal abszolút egyetértek.

Bár azt furcsállom a kérdezõben, hogy minek is ezt magyarázni? Én introvertáltként sosem vágynék arra, hogy vezetõ legyek, vagy arra hogy a barátnõm legyen a legnépszerūbb extrovertált lány, vagy nem várom el, hogy mindenki kedveljen, ha egyszer nem is barátkozok mindenkivel. Ehelyett azt várom, hogy legyen egy jó állásom, ami nekem és a készségeimnek megfelel, ahol legtöbbszõr egyedül elzárkózva végezhetem a dolgom. Legyen egy szép párkapcsolatom, a szép, szeretõ, kedves párommal (s ha már egyszer introvertált vagyok akkor MI A FRÁSZ értelme van annak, hogy olyan barátnõt akarjak, akivel mindenkinek dicsekedjek, vagy feltūnösködjek?), legyen néhány barátom, akikkel jól érzem magam, és bármit megosztunk egymásnak, közeli, bensõséges kapcsolat jellemzi a barátságunkat, azonkívül is szocializálódhassak, de nem versenyzés képpen az extrovertáltakkal!!!!!!!!!! Egy introvertált embernek szerintem ez a legkellemesebb.

Tehát kissé furcsállom a kérdezõ értékrendjét, ha ennyire irigyli az extrovertáltak életmódját, akkor változzon meg, de ennek a kérdésnek így nem sok értelme...