Miért van az, hogy az emberek (xy) százaléka nem mer kiállni saját magáért?

Nem vagyok se pszichológus, sem bármilyen szakértője ennek a témának. Csak a saját véleményem és meglátásaim írom le.

Szerintem azért nem megy mert nem ez van az emberekbe nevelve.

Mit mondunk a gyereknek az óvodában vagy az iskolában ha csúfolják, bántják, ütik, piszkálják, elveszik valamijét? Azt hogy ne üssön vissza, ne szóljon vissza, ne keresse a bajt. Ha muszáj tenni valamit szóljon a tanárnak.

Aztán mikor világ életében semmi problémánál nem védhette meg magát, nem üthetett vissza, kereshetett saját maga megoldásokat akkor mikor kikerül az iskolából és nem lesz kihez menni panaszkodni akkor nem fogja tudni hogy álljon ki magáért.

Emellett szerintem az is szerepet játszhat hogy rengeteg gyereket kizárólag az anyja nevel. És azonos problémához a férfi és a nő másképp áll hozzá. Az anyuka általában feltétlen szeret és óv. Az apuka követel, illetve ha látja hogy nem szükséges a közbelépés akkor ráhagyja a gyerekre a problémákat. Mind kettő fontos része az egyén lelki fejlődésének. Az is hogy támogató háttere legyen, de az is hogy együl oldhassa meg bizonyos problémáit és hogy ez el is legyen várva.

Persze ennek még millió oka lehet, de én most csak ennyit tudtam hozzátenni a témához.

Èn pl ezèrt:

Amikor valakivel nem vagyunk egy vèlemènyen ès fizikailag elèm áll, nem tudok haladni. Ha oda kell èrnem ahová vágyok, akkor mennem kell.

Vitázzak? Hogy magyarázzam el neki az igazam? Mindenkinek saját nèzőpontja van az èlethez ès saját igazsága. Ezek ugyan csak fèligazságok, megèri harcolni miattuk? Inkább elengedem a sajátom, felveszem az ő szemszögèt, megèrtem ès rájövünk mindketten, hogy igazából nem kell harcolnunk mert semmiben sem akadályozzuk egymást.