Hogy tudnék kevesebbet beszélni?
Bárhol, bármikor, bárkivel képes vagyok beszédbe elegyedni. Nagyon kedves és megnyerő a modorom, mindig mosolygok, pozitív energiát sugárzok, ezért mágnesként vonzom az embereket. Nagyon sok ismerősöm van, sokan már messziről mosolyognak, köszönnek, jönnek oda hozzám.
Félreértések elkerülése végett annyit tudni kell, hogy nem vagyok Facebook-on, tehát nem netes ismerősökről van szó.
Miért nem bírom ki, hogy ne beszélgessek emberekkel? Idegenekkel is.
Még egy egyszerű labor vérvételnél is azon kapom magam, hogy már 5 perce beszélgetünk az asszisztenssel, és már az autóknál tartunk, vagy a 85 éves bácsival a "migráncsokról" beszélgetünk, vagy a boltos csajjal a filmekről, de piacra se tudok úgy kimenni, hogy 2-3 árussal, ismerőssel ne traccsolnék el picit.
Utólag sokszor elgondolkozom magamon, hogy ez most miért kellett. Semmi ciki, semmi kínos nincs ebbe, csak látom, hogy ez már nem szokás, de nálam ez csak úgy jön, egyáltalán nem tudatosan akarok beszélgetni.
Nőkkel már nem is nagyon szeretek beszélgetni, mert félreértik, és többet szeretnének. Képtelenek felfogni, hogy én ilyen vagyok a 80 éves bácsikkal, a 20 éves srácokkal és a 4 éves kislányokkal is, és nem csak őket tüntetem ki a kedvességemmel, és nem azért beszélgetek velük, mert hajtok rájuk.
Hogy fogjam vissza magam? Hogy tegyek tapaszt a számra?
válasza: válasza:
válasza: válasza: válasza:Miért akarod visszafogni magad? Hogyan teremtetted meg magadban az erre irányuló vágyat, mert nem mindegy.
1. Nem érzed jól magad azokban a helyzetekben?
2. Nem jut el a szavad az illetőhöz, és azt érzed feleslegesen fecsegtél?
válasza:# 1
Nem utasítják vissza, sőt. Sok ember ki van éhezve a beszélgetésre, mert egyre kevesebbet beszélgetnek az emberek.
# 5
Nyilván jól érzem magam, és ezek spontán, kölcsönös beszélgetések, és nem is érzem feleslegesnek, és nem is gondolkozom ezen akkor, csak utólag tartom furának magam. Idegenekkel is olyan közvetlen vagyok, mintha ezer éve ismernénk egymást. Nyitott vagyok, és egyáltalán nincsenek gátlásaim.
Pl. bemegyek a városba, leülök enni egy lángost, mellém ül egy ismeretlen 70 éves juhász, elmeséli fél életét, beszélgetünk a katonaságról, mezőgazdaságról, marhapörköltről, aztán úgy válunk el, mintha cimborám lenne ezer éve.
De nekem is szokásom pl. nyugdíjas nénire rászólni reggel fél 7-kor, hogy " Csókolom! Miért kelt ilyen korán? Én nyugdíjas lennék, 8-ig ki se bújnék az ágyból.".
Nem is kell több, akkor már fél órát traccsolunk.
20 éves lánynak is megjegyeztem, hogy milyen szép haja van, és innentől már mesélt is.
Én ezt nem tudom irányítani, kényszeresen jön spontán, amit néha soknak tartok már.
# 6
Hallgatni engem nem lehet, mert csak úgy magamban nem szoktam beszélni. Vagy beszélgetnénk, mi ketten, tehát te is beszélnél, vagy csak azt hallgathatnád, ahogy mással beszélgetek. :)
válasza:Szia.
Légyszíves írd le miért akarsz kevesebbet beszélni. Nem értem a problémát. Azt írod kellemes élmények ezek. Köszi.
válasza:Szia # 8 !
Különösebb okom nincs, csak gyakran elgondolkozom azon, hogy én miért nem tudok egy szürke kisegér lenni.
Bár már voltak problémáim is ez miatt.
# 9
Nagy tévedésben vagy! Az esetek többségében nem én kezdeményezek, én csak nyitott vagyok, belemegyek, partner vagyok. Nem erőltetek semmit.
Nagyon jól ismerem az embereket és a metanyelvet.
Véletlen se gondold azt, hogy egy telefonját nyomkodó fiatalt untatnék a hülyeségeimmel egy órán át, de ha beülök egy fodrászhoz, akkor nem némán ülöm végig azt a negyed órát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!