Hogy lehet szociális fóbiával túlélni az egyetemet?
A középsulit sikerült, nagy nehezen, bár kínlódás volt, és igazából amiatt is alakult ez ki (egyébként is introvertált vagyok, de voltak barátaim és velük tudtam is nyugodtan, kellemesen beszélgetni). Már nincsen egy barátom sem, nem is érti meg senki miért lettem ilyen és hogy ez nem csettintésre megy, hogy megváltozzak. Nem tudok társaságban (még csak 1 emberrel sem) úgy beszélgetni -egyáltalán beszélgetni- hogy ne izguljak, ne törjön rám hőhullám, gyomorideg, kiszáradás érzés, ne legyek zavart, ne szorongjak, tudjak figyelni és kimondani ami a fejemben van stb.. ami ennek a "betegségnek" a tünetei.
Ráadásul a távolság miatt egy albérletbe kényszerültem ahol sok emberrel kell osztozkodnom a lakrészünkkel...
Tanulni szeretnék, és normális életet élni egyszer, szeretném végigcsinálni az egyetemet, de ez nagyon megnehezíti az életem. Mindig szükségem volt a támogatásra, barátokra, de már olyan szinten vagyok hogy inkább ha lenne lehetőségem barátkozni azt is elkerülöm emiatt, hiába, hogy amúgy meg szeretnék barátkozni.
Tudtok segíteni?
válasza:
válasza:Droggal/Itallal - olcsóbb mint ha szakember beszéltetne ki.
Mire gondoltál?
Nem szeretnék drogfüggő, vagy alkoholista lenni.
Bár az igaz hogy alkohollal még valamennyire felszabadult is tudok lenni, sőt, eltudok menni bulizni is, az más kérdés hogy annyiba kimerül hogy jól érzem magam meg tancolok a zenékre.
Arra gondoltam, hogy tapasztalatokkal ha tudnátok segíteni. Mennyire utálják ki az embert, ha nem tud igazán beilleszkedni emiatt, stb...
válasza:Az igazi szociális fóbiás az, aki három éve nem tud kimozdulni otthonról. Ha meglátja a helyijáratot az erkélyről, szó szerint szédül, a biciklizés gondolatától is rosszul van, nehezére esik hármat lépni, remeg, ha jön hozzá valaki, akár rokon, akár a postás, minden kapcsolatát leépített, még telefonon se akar beszélni senkivel... És még sorolhatnám. Pedig előtte normális életet élt.
Ehhez viszonyíts, és őszintén kérlek, gondolj ezekbe bele, és döntsd el, hogy te ezekhez képest milyen szinten tartasz. Elképzelhető, hogy nem is annyira durva a helyzeted. Ha viszont így folytatod, ilyen szintre lehet süllyedni. :/
Nincs egy barátom sem. Régebben volt, úgy 3 éve senki. Ha felszállok a buszra, és sok ember van rajta kiver a víz, görcsöl a hasam, evés-ivásról meg ne is beszéljünk mások előtt. Ha sorban kell állni, szintén szorongok. Ha tudom hogy telefonálni kell már előtte napokkal ideges vagyok. Ha jön valaki szintén rosszul érzem magam.
Nem bizonygatni akarom, de tudom, hogy ez nem normális, és igazából nem ilyen lennék legbelül, de nem tudok vele mit kezdeni. Úgy mostanában tájékozódtam részletesebben erről a betegségről és ez számomra elég sok mindenre (érzésekre, történésekre) ad magyarázatot, én ebből gondolom hogy rám igaz lenne ez a szociális fóbia. Lentebb nem szeretnék süllyedni, nyilván. Egyedül nem szívesen mozdulok ki, de ha pl. egy családtagom mellettem van akkor kicsit felszabadultabb vagyok. Így vagyok képes néha elmenni strandra, nyaralni, vagy évente 1x egy buliba, ahol iszok előtte és nem ismerkedem csak próbálom magam jól érezni.
válasza:Ha a középsulit túlélted, az egyetemet simán túl fogod. Az egyetem ilyen szempontból sokkal könnyebb, hiszen nem egy osztállyal vagy összezárva egész nap, ahol muszáj szocializálódnod, hanem egyik óráról mész a másikra, és minden órán más emberekkel vagy együtt, attól függően, hogy állítottad össze az órarended. Ha nem akarsz senkivel beszélgetni, akkor úgy időzítsd, hogy akkor érj oda, amikor már be lehet menni a terembe és kezdődik az óra, így senkivel nem kell dumálni, amíg várjátok az oktatót. Ahogy vége az órának, utána meg lehet lelépni a következőre, tehát utána sem kell beszélgetned senkivel, hogy ha nem akarsz.
Én több évet lehúztam az egyetemen úgy, hogy az idő 90%-ában nem szóltam senkihez egy mukkot sem. Kiközösíteni nem tudtak, mivel ahogy mondtam az egyetemen nincsenek osztályok, nem voltunk egymás szájába reggeltől-estig. Nagyon ritkán voltak olyan szituációk, amikor beszélgetni KELLETT a többiekkel (pl. csoportmunka). Biztos volt, aki megszólt a hátam mögött, amikor nem voltam ott, amiért nem beszélgettem velük, de hát az meg kit érdekel, hogy mit mondanak, amikor nem vagy ott. :D
Amúgy én is ajánlom a szakember segítségét. Addig próbálkozz vele, amíg még nem késő!
Az egyetemet még simán túl lehet élni szocializáció nélkül, de a munkahelyet sajnos nem! Ott hosszú-hosszú évekre, akár évtizedekre leszel összezárva minimum napi 8 órában egy csapattal, ahol muszáj lesz barátkozni, különben ott aztán tényleg megy majd a kiközösítés.....
Szerintem a munka világa sokkal rosszabb ilyen szempontból, mint az iskola. :(
Ha a suliban kiközösítenek az gáz, de emiatt nem rúgtak ki a suliból, nem lesz hatással az iskolai "karrieredre". A munkahelyen viszont próbaidő alatt simán kirúgják az embert azzal a szöveggel, hogy "nem tud beilleszkedni a társaságba" - még akkor is, ha jól végzi a munkáját. :( Én már jártam így. :(
válasza: válasza:Ez egy személységtípus, nincs olyan szoci fóbia. Ez csak egy kreált xarság.
Az, hogy nincs kedved leinni magad, és bulizni, meg felszínes dolgokról beszélned, hány csajt húztál meg, és a típikus témákról...
ISFT vagy, s nem szocifóbia, csak persze szeretnének belőled is átlagos fogyasztó bírkát nevelni.
válasza: válasza:Magamra ismertem az általad leírtakban, én is ugyanezekkel a problémákkal küszködök, szintén az egyetemen. Nagyon rossz, tudom.
Hiába mondják nekem is, hogy "szólóban" is le lehet tudni a szüneteket, sőt, akár az egész egyetemet is, egyre rosszabbul érzem magam. Pl. amikor azt veszem észre, hogy mostanában a nálam lúzerebbnek kinéző csávó egy szexi csaj mellett ül előadásról előadásra, elszorul a torkom, és sírnom kell. Azokkal se igazán jövök ki, akik nagyon csöndesek, mert ők is alig szólalnak meg.
Amikor pedig megpróbálok leülni azok közé, ahová valaha tartoztam (de eltávolodtam tőlük), elküldenek azzal, hogy "bocsi, de xy-nak foglalom" meg "ne haragudj, itt xy fog ülni". Ami még rosszabb, amikor leülsz az illető mellé, és nem mond semmit, hanem odébb ül eggyel... Az a megsemmisítő érzés már ért engem párszor az egyetemen, és még fog is, úgy érzem. Már azok se bírnak, akik ilyen magukba forduló, egzaltált emberek.
Valami van a személyiségemben, valami negatív kisugárzás, ami miatt messze elkerülnek, és átnéznek rajtam.
Már azt is elképzeltem, hogy valami pletyka terjedhetett el rólam, és az az oka... Nem tudom, mi a hibám, min változtassak. Fel se tudom fogni, miért lettek velem elutasítók a többiek.
Én teljesen meg tudlak érteni, velem (is) beszélgethetsz itt az oldalon. Nyugodtan írj rám! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!