Sorozatokkal/filmekkel pótolom a szociális életemet. Mitévő legyek?
Mindenem megvan, amiért küzdöttem tanulóként; bekerültem arra az egyetemre, ahova akartam, sikerült ott lediplomáznom, bekerültem az álom munkahelyemre. Mindig arra koncentráltam, hogy "most muszáj x dolgot csinálni, hogy a jövőben jó legyen". Most, hogy elértem mindent, úgy érzem, nincs viszont társasági életem.
Munka után itthon ülök, tanulgatok, olvasgatok, sorozatokat és filmeket nézek. Azt vettem észre magamon, hogy a sorozatokban lévő karakterek szociális életét "követem", mert nekem nincs sajátom. Szinte már drognak érzem.. Próbáltam ebből kiszakadni, de a barátaim vagy az ország egy tök más részére keveredtek, vagy párkapcsolatuk miatt a baráti élet kicsit hátrébb sorolódott, ezért nincs kivel mit csinálnom. Ennek az lesz a vége, hogy itthon ülök továbbra is és nézem a sorozatokat/filmeket.
Ha egyedül mozdulok ki, az valamiért még depresszívebben hat rám, mintha itthon ülök. Próbáltam túrázgatni, meg ilyenek, de mindig eszembe jut, hogy régen milyen jó volt, mikor barátokkal mentem azokra is, akkor volt kikkel megosztani az élményt. Most meg csak nézek ki a fejemből.
Valaki volt hasonló helyzetben?
24F
Uristen en az elejetol kezdve azt hittem hogy lany van az utolso mondatodig, nem bantasbol..
Menj el egy szorakozo helyre, szolits le egy szep lanyt ismerkedj, szerezz uj baratokat.
Bar azt nem akarom elhinni hogy egyetlen arva ismerosod sincs vagy kollegad aki raerne egy ket hetvegen.
Nem tudom merre laksz, de érdemes Facebookon nézelődni.
Én láttam már biciklis, gyalogtúrás szervezéseket, vonat felújítást, különböző szervezetek rendezvényeit, vagy éjszakai túrázást is akár.
Én ugyanebben a helyzetben vagyok, csak pár évvel fiatalabb fiú vagyok, és még egyetemista.
Valahogy nem sikerült beilleszkednem az ELTE jogi karán, nem tudom, hogy kell valakivel úgy jóban lenni, hogy közösen elmenjünk ide-oda szórakozni. Már gimiben is ugyanez volt, most meg már lehetetlen megváltoznom.
Csajozás is szintén esélytelen, a szép lányok messze elkerülnek, én meg nem merek közeledni egy lányhoz se, mert még szűz vagyok, és önbizalomhiányos.
Én is nézek sorozatokat, még embeek közé is utálok menni.
Mivel szeretem a sportot, nyáron elmentem a vizes vb-re többször, ahol tök magányos voltam, egyetlen rokonomat nem tudtam rávenni, hogy jöjjön el velem. Ott a tömegben totál egyedül voltam, majd' megszakadt a szívem.
nem tudom, hogy kéne barátkoznom. Ugyan mostanában sikerült 3-4 havert szereznem az egyetemen, továbbra sincs életem, hiszen a sulin kívül nincs senkim...
Minden hétvégén hazajárok, mert csak otthon érzem jól magam a szobámban. Onnan nem mozdulok ki, még boltba is alig megyek.
Úgy érzem, egyedül fogok megdögleni, de ezen akarok változtatni. Csak a hogyant nem tudom még. Ha közeledek egy emberhez, mindig azt érzem, hogy teher vagyok számára, és szívesen lerázna. Mindig figyelem, ellenőrzöm magam, hogy most kinél hogy állok szimpátiát tekintve, ki mit gondolhat rólam, kivel hogy viselkedtem, esetleg talán megbántottam...
Maximálisan együttérzek veled, kitartást!
22F
Na akkor leírom már, hogy nekem mi segített.
Egyrészt az első lépés nyilván az volt, hogy magamnak beismertem a helyzetem, a második pedig az, hogy elmondtam a legjobb barátomnak. Nekem ez volt a legnehezebb, beismerni, hogy egyedül nem tudok kijönni belőle.
Ő elkezdett mindenféle programokat szervezni, és nem hagyta, hogy nemet mondjak, kötelező volt mennem. 1-2 hónap alatt megváltozott az egész életem, sikerült kijönnöm a negatív spirálból, azóta kiegyensúlyozottan, boldogan élek, normális közösségi életet is kialakítottam újra, barátnőm is lett.
Szóval mindenkinek, aki hasonló helyzetbe került, mint amiben én voltam: kérjetek külső segítséget! Nem gáz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!