Miért "kell" tisztelni az öregeket?

Te most nagyon szépen kisarkítottad az egészet, csak kár, hogy ez marhára nem ilyen egyszerű! :)

A tiszteletet rengeteg dolog miatt kiérdemelhetik az öregek, vagy mert a szabadságharcban az országot védték, vagy mert a világháborúban az országot védték (szvsz: sok hülye miatt milliók haltak meg értelmetlenül..) vagy mert felnevelték a gyerekeiket, és még napestig lehetne sorolni azokat, amiket az ember idős korára elérhet. Bizonyára ebbe is többen bele fognak kötni, de majd ha ti/mi leszünk mondjuk 70-80 akár 90évesek (kétlem, hogy élünk addig) és nem egy lecsúszott utolsó alkoholisták (na akkor meg pláne nem) mindenkinek jól esne az, ha a fiatal generáció kiszakadna a komfortos kis életéből, és megadná azt a minimális tiszteltet, amit a kor jelent.

De ez tényleg egy olyan téma, amin hosszú-hosszú órákat lehetne elmélkedni, hogy kinek mégis milyen jogon jár a tisztelet.

Nem KELL tisztelni az öregeket, - nyilván mindenki talál az életében olyan, nála lényegesen idősebb embert, aki nem érdemli meg, hogy tiszteljék.

Alapesetben érvényes, hogy illik tisztelni az idősebb korosztályt - és ennek számos oka van.

Amiért én tisztelem a többségét az ideősebb korosztálynak:

Élettapasztalat.

Amikor egy idősebb ember int óva szerény, halk, ám határozott szóval, amögött garantált, hogy élettapasztalat van, - az évtizedek folyamán összegyűlt törvényszerűségek összessége alapján próbál megóvni attól, hogy olyan hibákat kövess el az ezt követő életedben, amelyekbe ő, vagy számos, általa ismert ember belebukott.

Hagyományok.

A szokások átadása a garancoa arra, hogy tudatosan viselkedj úgy, ahogy az ő elődjeik is, ergo, megmaradhass magyarnak, vagy akármilyen nemzetiségűnek, ami az adott tájegységre jellemző huzamosabb ideje. A hagyományok ápolása, gyakorlása különbözteti meg egymástól a nemzetiségeket az ország területén belül, a hagyományok ápolása által lehet olyan sokszínű, változatos társadalmi, kultúrális életű az ország egésze, mint amilyen. Ha úgy tetszik, ez egy békés kimenetelű verseny, amely jót tesz Magyarország egészének.

A múlt.

A múltból nem lehet megélni, de eseményei intőek, tanítóak lehetnek mindenkor az éppen élő nemzedékek számára. A múltnak van dicső, illetve kevésbé dicső része, - mindkettő alkalmas arra, hogy a józanabb gondolkodás követésére ösztönözzék a hagyományok ápolóit.

A múltban számos, pusztító és számos építő történelmi esemény megtörtént. A pusztításra nyilván senki sem büszke, de az építő részére nagyon sokan büszkék - attól függetlenül, hogy melyik történelmi érában valósult is az meg. - A történelmi érák történéseit a lakosság túlnyomó többségének a feje fölött döntötték el mások, - nem tehet semelyik hétköznapi ember sem arról, hogy (pl.) a szocializmusba született, abban a korban kellett élnie és úgy élt meg, ahogyan engedték.

Közös lényege az egésznek, hogy akik ma élnek, nem "a levegőben lebegnek", hanem van hol élniük, nem a semmiben léteznek.

A jelen

A legbonyolultabb a jelen.

Sajnos minden korosztályt felelősnek vélek azért, ami ma jelenleg az idős embereket övezi.

Az idős emberek annyiből tehetnek a körülöttük kialakult állapotokról, hogy amennyiben hajlandóságot mutatna bárki is, hogy bármilyen - építő - szinten foglalkozzon velük, elutasítóak, többnyire hajlandóságot sem mutatnak arra, hogy megpróbálják befogadni az újat, amelynek ismerete nagyon sok esetben nagyon sokat is könnyíthetne a hétköznapjaikon. Indulatosan, türelmetlenül, beletörődően viszonyulnak sokszor abban az esetben is, amikor ezt egy fiatalabb ember nem véli indokoltnak. Ezen sajnos nam tudunk sokat változtatni, - jellemüket el lehet mozdítani az együttérző irányba, de megváltoztatni már nem lehet.

Az aktív korban lévő embereknek nemigen van idejük, türelmük, hajlandóságuk (általában) a problémák kezelésére, - inkább kifogások mögé bújva hunyják be szemeiket, csukják be füleiket, nemigen érzik át, hogy a befektetett energia hosszútávon megtérülhet esetleg.

Rosszul esehet még az időseknek az is, hogy a modern társadalom ELVÁRJA tőlük a kényszeres megfelelést, - internet buzerálása, mágneses kártyák aktiválása, használata, rádiótelefon buzerálás, és az is rosszul eshet nekik, amikor tudatára ébrednek annak, hogy egy egészségügyi intézménybe kényszerülnek menni (bármilyen okból is). Ez az aktív korosztálynak is egy többesélyes, bizonytalan, és sokszor emberhez méltatlan eletesemény, ami ellen nemigen akar semmit sem tenni az a szervezet, amely hivatalból felelne ezért.

Az már egy külön történet, hogy a 18 év alatti még nem, a 40 év feletti pedig már nem ember a mai értékrendek szerint, - ez meg is látszik az élet összes területén, - de ez már egy másik fejezet.