Mit kéne tennem? Egyeltalán tennem kéne valamit?

Sose voltam az a tipikus barátkozó fajta megvoltak a saját kis gondolataim néha néha elvoltam másokkal is. Ám mára sajnos már odáig jutottam hogy "való életben" egyedül egy embert tudhatok barátnőmnek (Aki igazából engem nem is hiszem hogy annak tart) 14 éves lány vagyok és nem értem hogy ez miért van. Van egy 12 éves mostohatestvérem akit nem igazán szeretek főleg a viselkedése miatt. Neki már 3 fiúja is volt folyamatosan iszik és még cigizik is. Az osztálytátsaimat nem nagyon szeretem persze van egy két ember akit "ismerősömnek" tekinthetek de nem igazán bírok senkit. Mert ugye őket is csak a körülmények szülték.. Az igazi problémám az lenne hogy nem tudok barátkozni a szemtől szemben ezért inkább az internetre menekülök mivel ott szinte név és kinézet nélkül is lehet barátokat szerezni. (Sajnos) nem vagyok szép és vékony de nálam sokkal rosszabb (belsejű) embereknek is vannak kapcsolataik esetleg fiújuk stb.. (És nem azért mondtam mert nagy lenne az egóm). Apám nagyon a szívére veszi mert azt hiszi hogy depressziós vagyok anyám miatt (lelépett másik országba) és ezért a veszekedések is folyamatosak. Nem szeretem apukámat szomorúnak látni ezért már csak azért is próbálkozok de mégis hogyan? Nem mehetek oda csak egy random fiúhoz vagy lányhoz és mondhatom hogy "Szia lennél a barátom mert nincs senki más aki akarna?". Persze ezt az egészet be lehet tudni annak hogy majd bátrabb leszek és kinövöm az egészet.. De mikor? Bocsánat a nagyon hülye kérdésért de mint mondtam itt név és kinézet nélkül lehet kérdezni akár milyen baromságot szóval remélem azért lesznek normális válaszok.