Ezen még lehet változtatni?

Elgondolkodtam azon hogy vajon miért nincsenek nekem barátaim már középiskola óta, miért nem tudok az emberekkel (még a családtagjaimmal is) úgy beszélgetni mint mindenki más, megbeszélni a dolgokat esetleg a problémákat. Teljesen kívülállónak érzem magam, és még ha érezném is hogy valaki megpróbál velem úgy mond törődni inkább elutasító vagyok. Belül teljesen mást szeretnék, de valamiért már ösztönösen inkább kerülök a helyzeteket mikor valakivel beszélgetni kéne. Barátai is addig voltak amíg az általános suliba jártam meg még 1-2 évig azok akikkel egy városba kerültünk középsuliba, de velük is úgy egyik hónapról a másikra elhidegült a barátság. A középsulira sem éreztem még készen magam, próbáltam 1-1 emberrel barátságot kialakítani ami kezdetben ment is és nagyon örültem neki hogy annak ellenére amilyen vagyok még is van akivel kitudok jönni, de volt olyan aki rögtön meglátta hogy csendesebb vagyok annak ellenére is hogy lett 1-2 barátom kb 3 évig belém kötöttek majdnem mindennap amit kezdetben agresszívebben reagáltam le aztán eljutottam oda hogy inkább nem csinálok semmit, nem szólok senkihez elleszek az én kis világomban, aztán túlélem valahogy, közben a "barátaim" is hozzá csapódtak a menő bandákhoz. Azóta meg ebben a kis világomban úgy meg rekedtem, hogy még belegondolni is fura hogy annak idején én milyen vidám voltam, meg még barátaim is voltak, és nem kellett azon gondolkodnom hogy miről is kellene beszélgetni. Most megyek egyetemre, nem látok sok esélyt rá, hogy ez változhatna, így meg semmi értelme az életnek.

Köszönöm szépen annak aki ezt végig olvasta, nagyon türelmes vagy. :D