Nincs energiám arra, hogy "éljek", a barátaim pedig a párjukkal vannak?

Elég szomorú családi események következtek be, melyek során jóformán egyedül voltam, segítség nélkül.

Utána pedig hirtelen felnőtt életet kellett kezdenem.

Életem első munkahelye, esti OKJ-tanfolyam , rengeteg-rengeteg ügyintézés, egészségi dolgok, a háztartás...

Az elmúlt hónapokat végigstresszeltem, végigszomorkodtam, embert próbálóak voltak. Most, úgy tűnik, hogy sikerül túl lenni a dolgokon / elsimítani őket. --> Mivel kezdek az extrém stressz alól felszabadulni, van időm/erőm gondolkozni.

A tavaszom és a nyaram úgy megy el, hogy semennyit sem éltem.

Nem találtam meg az igazi közegemet, én visszafogottan ivós, sokat kirándulós, kocsmázós, bowlingozós, túrázós emberke lennék, aki azon kívül, hogy kivel mi van, világmegváltó, filozofálgatós dolgokról beszélgetne; a baráti köröm inkább társasjátékozós, teázós/teaházazós. Viszont a fesztiválók, szórakozóhelyek is távol állnak tőlem.

A barátaim nagy részének párja van és mindannyian dolgozunk már. Nagyon sokan nem 5+2-ben dolgoznak. Így igazán nincs is idő egymásra. Sokszor a saját párjukkal is nehezen tudnak együtt tölteni egy napot a munkaidő miatt.

Régebben sok programot kezdeményeztem én. Most a sok munka, a kialvatlanság, a sok felelősség, stressz mellett egyszerűen nincs energiám, nem bírom. Nincs erőm utánanézni, hadakozni azokkal, akiknek semmilyen időpont se jó, mégis ők szólnak be. Mivel nem is teljesen a nekem való közeg, így energiám sincsen.

Hétvégre fáradt vagyok minden szempontból. Kialudnám magam a hétközbeni 6-6,5 óra alvások általi álmosságból, de már 8-kor kipattan a szemem. Ráveszem magam legalább egy nagyon minimális takarításra és mosásra majd csak ülök a gép előtt és olvasgatok. Néha van erőm a saját hobbijaimhoz (pl. növénygondozás).

Introvertáltként és melankólikusként nincs energiám magam társaságot keresni - mivel mindenki dolgozik/párja van, ők nem keresnek - de nem is találtam meg az igazi közegemet.

Másnak is hasonló érzés valahol, aki szingli és már kirepült a családi fészekből (kényszerből vagy önszántából)?

Egy huszonéves kora közepén járó lány