Szerintetek mennyire érvényesül az okos enged szamár szenved elv? Hagyjuk vagy magunkat?

Sokszor nehéz eldönteni mikor melyik választâst válasszuk.Mikor tűrjünk szótlanul valamit mondván így nem gerjesztünk mégnagyobb konfliktust,de mikor van az a határ amikor már betellett a poharunk és úgy érezzūk ezt már nem tűrhetjük szó nélkül?Vannak szélsőségek is akik apró dolgokér már idegesek de van aki akkor sem mer megszólalni ha agyonverik.Sokszor ténleg az önmagunkért kiállás vállik veszélyessé mert más erre(pl egy pszichopata)támadhat,biztos voltak akik emiatt haltak meg mert védték az önérzetüket ami a támadónak nem tetszett.Szerintetek melyik a helyesebb út a kettő között,levegőnek nézni vagy visszatámadni?Volt aki már pórul járt valamelyikkel?