Miért nem tudok emberekkel beszélgetni?

Tudom, már vagy az ezredik ilyen kérdés lehet, de nem találtam olyat, ami teljesen rám illene, így én is kiírom az én problémámat

19 éves fiú vagyok, műszaki egyetemen tanulok. Mostanában sokat gondolkodtam azon, hogy mi lehet velem a baj, amiért nem megy, meg kutakodtam is egy kicsit a témában. Tudni kell rólam, hogy introvertált vagyok. Az introvertáltak nem szeretnek "cseverészni" meg "csacsogni" úgy a semmiről, és nem igazán jók benne, hanem azokról a témákról szeretnek beszélgetni, amik igazán érdeklik őket. Továbbá nem szeretnek túl sokáig sok ember között lenni, így bulizni se igazán járnak el, más programokat kedvelnek. Én is ilyen vagyok, a baj viszont, hogy nekem az sem megy, hogy a saját témáimról spontán megnyilvánuljak. Nem tudom a semmiből előkapni őket és random dolgokat mondani róla (van olyan barátom, aki pl. ilyen, hogy random tud mondani dolgokat az általa kedvelt témákból, és olyankor le se lehet lőni xd). Pedig mondhatni széles az érdeklődési köröm, meg jó tanuló vagyok, okos, művelt, a fogalmazási készségeimmel se voltak gondok sose, mindig elég jó és hosszú esszéket írtam különböző témákból, de szóban ez valahogy nem megy, ha spontán, a semmiből kellene random megnyilvánulni úgy, hogy nem tudok rákészülni előtte. Az egyetlen téma amiről viszont könnyen el tudok beszélgetni az egyetem és a tanulás. Gyakorlatilag bármelyik évfolyamtársammal hosszú percekig tudok ilyen témában (tárgyak, zh-k, tanárok, vizsgák, miegymás...), úgy is, hogy nem feltétlen ismerem az illetőt közelebbről, csak inkább látásból. Ezenfelül könnyen tudok beszélgetni a kolis szobatársammal is (aki szintén évfolyamtársam) és a mellettünk lakó szomszéd lányokkal is (szintén évfolyamtársaink), velük is sokat beszélek az egyetemről, de náluk már könnyebben előjönnek más témák is.

Lehet hogy szorongás, stressz és idegesség az oka, hogy nehezen beszélgetek, nehezen jönnek a gondolatok. A tudat miatt, hogy nem tudok beszélgetni, és egy olyasvalakivel fogok találkozni, akivel már régen beszéltem, vagy esetleg egy lánnyal van találkozóm, akit még nem ismerek annyira, de meg szeretném ismerni, ilyenkor mindig elkezdem megtervezni a beszélgetést, ami nem jó, mert egy beszélgetés úgysem megy a tervek szerint, és akkor ha eltávolodunk a tervemtől, nyilván görcsösebb leszek, és csak még rosszabb lesz... Arról nem is beszélve, hogy az előre tervezés erőltetetté teszi az egészet.

Továbbá, valahogy úgy érzem, hogy az hogy ott van bennem a tudat, hogy nem tudok beszélgetni, az okozza a stresszt is és az idegességet, viszont pont a stressz és az idegesség a valódi oka annak hogy nem megy. Tulajdonképpen én idézem elő azt ami gátol. Ez ellen kéne tenni valamit. Hogy ne azon görcsöljek, hogy majd mi lesz meg hogy lesz, hanem hogy egyszerűen csak megéljem a beszélgetést, ezáltal könnyebben menjen az. Amikor nyugodt vagyok, és nem gondolkodom előre, akkor általában sokkal jobban megy a dolog.

Sosem tudtam igazán jól ismerkedni, ha nem volt megfelelő a partner... Csak olyanokkal ment jól, akik képesek a kínos csendeket megtörni, illetve bizonyos helyzetekben irányítani a beszélgetést. Mindig hallom pedig, hogy ha kínos csend van, csak "dobj fel egy témát, és beszélgessetek róla", meg hogy "a legtöbb emberrel lehet találni közös témát, csak keresni kell azt, és nem mindig megy az könnyen". Én ezt a random témafeldobást a semmiből nem nagyon értem, meg azt, hogy random elkezdjek beszélni olyan dolgokról amiket szeretek. A semmiből ez nekem valahogy nem jön. Meg ez a közös témakeresés sem igazán világos, hogy ennek hogy kellene mennie. Szóval ez lenne az egyik fő kérdésem, hogy, hogyan megy ez a "témafeldobás" meg ez a "témakeresés". A másik pedig az lenne, hogy hogyan őrizzem meg a nyugalmam az ilyen szituációkban, hogyan kapcsoljam ki az agyam, hogy ne agyaljam túl ezeket, hanem egyszerűen csak éljem meg a beszélgetést? mert biztos vagyok benne, hogy onnantól kezdve minden egyszerűbbé válna.