Ezt milyen kapcsolatnak neveznétek? Tekinthető haverságnak?

Leírhatom ide is, nincs benne semmi olyan, amit ne szabadna. Elég rég volt már, egy elektronikai fórumon kezdtünk el beszélgetni egy témával kapcsolatban, aztán valahogy megmaradt a kapcsolat MSN-en és közösségi oldalon. Elég nehéz, kötekedő, igazi szőrszálhasogató természet volt, mint kiderült és borzasztóan magányos, rajtam kívül nem is szólt hozzá senki.

Valami hasonló típusú volt a dinamika, mint amiről te írsz, csak jóval rosszabb. Ő egész nap otthon ült (valamilyen esti suliba járt, de nem dolgozott mellette, így nagyon sok szabadideje volt) rengeteget írkált mindenről, amire nekem egyszerűen nem volt kapacitásom (tanultam, dolgoztam egyszerre és a tényleges barátaimra sem volt túl sok időm). Mindig meghallgattam, igyekeztem mindenre reagálni, de amikor naponta 30 üzenetet kaptam mindenféle random baromságról (pl. részletesen elmesélte mit evett aznap meg ilyenek) az elég fárasztó volt. Ráadásul meg se várta, hogy válaszoljak, csak írt, írt, írt egész nap. Próbáltam neki segíteni, mindenféle tanácsokkal ellátni, ösztönözni egy kicsit, felkarolni, ez így ment kb 2 éven keresztül, de sose tudtam barátként tekinteni rá, mert nem volt ebben a viszonyban kölcsönösség. Őt nem kifejezetten érdekelte az életem ("hiszen nekem úgyis biztos tök jó minden" - tényleg nem vagyok egy panaszkodós típus de basszus, nagyon nehéz időszakon mentem keresztül akkoriban amit ő teljesen elbagatellizált). Teljesen rám akaszkodott, ennek ellenére mindig csak róla volt szó, kérdezett felőlem, de akárhányszor mondtam rá valamit mindig azonnal visszaváltott a saját életére, épphogy nyugtázta, ami történt velem és elkezdte a szokásos szöveget nyomni. Emellett folyamatosan sajnáltatta magát, de minden javaslatomra, tanácsomra volt kifogása, nem volt hajlandó semmit sem kezdeni az életével.

A türelmem akkor fogyott el, amikor elkezdett követelőzni és számonkérni, hogy miért nem keresem gyakrabban (szinte minden áldott nap visszaírtam, de basszus néha nekem sem volt időm/kedvem írkálni, a barátaimmal sem beszélek naponta és nem volt képes pl. néha 2-3 napot várni, hogy magamtól keressem). Adtam neki 1-2 esélyt, hogy ezen változtasson, de nem tette, így megszakadt a kapcsolat. Most így jópár évvel később bevallom nem lenne ennyi türelmem.

Ha kölcsönösebb lett volna a dolog és egy kicsit hagy levegőhöz jutni, nem fojt meg a magánya miatt, akkor lehet, hogy máshogy alakult volna, de ez már nem fog kiderülni.