Miért gondolják sokan udvariasabbnak a magázódást, mint a tegeződést?
válasza: válasza:Szerintem a tegeződés azt jelzi, hogy a beszélgetők közvetlenebb, szorosabb kapcsolatban vannak egymással, mint a település/munkahely stb. stb. többi tagjával.
Tegeződve is lehetnek az emberek egymással udvariasak, és magázódva is tudom én azt mondani a másiknak: maga-maga marha!
És akkor már hiába is magázom, attól még nem vagyok udvarias vele szemben! :))
válasza:Ez az örökségünk, így lettünk nevelve, ez van megszokva, de 50 év múlva ennek már nyoma se lesz. 50 éve még családon belül is volt magázódás. Pl. apám még magázta a szüleit, de van olyan velem egykorú ismerősöm, aki szintén magázza. Ő már egy más generáció, őt már nem magázzák a gyerekei.
Ez a tisztelet megadásának egy formája, és szerintem a távolságtartásnak egy eszköze. Tehát ha valakivel nem akarok összebratyizni, közvetlenebb kapcsolatba kerülni, akkor ezt magázódással jelezhetem.
Vagy remek hivatali nyelv, ezzel megkülönböztethetem a barátaimtól, ismerőseimtől az okmányirodai dolgozót, akihez 2 évente megyek ügyet intézni.
Nekem ezzel semmi problémám nincs.
válasza:Nettó hülyeség én magázódva is el tudok küldeni bárkit a fenébe, vagy olyan oltári bunkó lenni, hgoy nem igaz. :)
Nem szeretem, bár itt teljesen alap, mindenki magáz mindenkit, még a fiatal felnőttek is egymást, ha nincsenek baráti-rokoni kapcsolatban (Svájc).
válasza:Azért gondolják udvariasabbnak, mert nem mindenkivel akar tegeződni az ember. Pl. rosszul viselem, ha egy tinédzser lesziáz (mindjárt 70-kedem). Hadd döntsem el, kivel szeretnék barátibb viszonyba kerülni.
Viszont 14 éves korú gyereket már magázok, felnőttszámba veszem, s ha úgy alakul, pertut iszunk.
válasza:Még kér sztori a magázódásról:
Én 25 éves lehettem, a munkatársam 45 körül volt, és volt egy 50 év körüli főnökünk, én tegeztem a főnököt, a munkatársam magázta, és a következő párbeszéd zajlott le köztünk:
Laci: -Szólj már Tibinek, hogy ez az épület biztonsági távolságon belül van!
Én: - Szólj te!
Laci: - Te tegezed, szólj te!
Én: - Miért nem tegezed te is?
Laci: -Én ezeket a szemeteket, akik kihajtanák a belünket is, nem tegezem!
------------------------
Másik:
Én 22 éves voltam, volt egy 55 év körüli munkatársam, akivel nagyon jó volt a kapcsolatunk, de magáztam.
Egyszer így szólt hozzám:
Jani: -Te Pityu! Igyuk meg a pertut és tegeződjünk! Megiszunk egy deci rumot, leöblítjük egy sörrel, és nem kell magáznod többé.
Én: - Jani bácsi, én nem iszom alkoholt, úgyhogy ha anélkül tegezhetem, annak nagyon örülnék.
Jani: - Ááááá, Pityukám, az úgy nem megy!
Én:- Hát akkor marad a magázódás, de akkor elvárom, hogy Jani bácsi is magázzon engem.
Jani: - Jól van, Pityu. Akkor magázódunk.
Másnap reggel:
Jani: - Jó reggelt, Pityu! Hogy aludt?
Én: - Szia Janikám! Jól aludtam, köszi! És te hogy aludtál?
A lényeg, hogy kb. negyed órát beszélgettünk úgy, hogy ő magázott, én tegeztem, és nem vette észre. A munkatársaink dőltek a nevetéstől.
Ha másra nem is, ilyen esetekre mindenképp jó a magázódás.
válasza:Ez csak szokás, de már egyre kezd fellazulni.
Az én apám még magázta a szüleit, és ez volt természetes náluk. Mostanra kezd már fellazulni, és nem tudom mi alapján döntik el emberek ,hogy valakit rögvest letegeznek, vagy magázással indítanak. Régen ugyebár úgy volt, hogy mindenkit magáztak akit nem ismertek, de mint írtam, még a szülőket is. Ma már pl. bemegyünk egy bankba magázódunk, de ha bemegyünk egy dohányboltba sokszor tegeződünk, ha úgy ítéljük meg az eladóról ,hogy bele fér.
Szerintem ez most már inkább presztízs kérdéssé vált.
válasza: válasza:Válaszolok mindenkinek, és kicsit pontosítom a kérdést, hátha érthetőbb lesz.
1. Ezt a választ pirossal értékeltem, mert tudom, hogy sokak szerint udvariasabb, a kérdés csak az, hogy miért…
2. Ez zöld, mert egyetértek, főleg azzal, hogy nem feltétlenül udvarias a magázás sem.
3. Kéket nyomtam, mert ez egy szép, kulturált és teljes összefoglalás a tegezés-magázás használatáról, de az okokra nem térsz ki.
4. Ez egyértelműen zöld. Igaz, hogy az okokat te sem részletezed, de legalább 100%-ban egyetértek veled.
5. Kéket nyomtam, mert ez a válasz már jó irány a megoldás felé, de még mindig nem tökéletes.
6. Ez zöld, mert tetszenek a történetek. Amúgy ilyen helyzetekben lenne hasznos, ha csak egyféle megszólítás létezne.
7. Zöld, mert díjazom az őszinteségedet: „nem tudom mi alapján döntik el emberek ,hogy valakit rögvest letegeznek, vagy magázással indítanak”
8. Az az illem… Ezt tudom, de a kérdés lényege éppen az, hogy miért az az illem. Az utolsó mondatod pedig erősen provokatív. Tényleg furcsa az a jelenség is, amit leírtál, azt sem értem, és lehet, hogy lesz is ilyen kérdés itt az oldalon, akár tőlem, akár mástól, de itt, ennél a kérdésnél erről a furcsaságról kellene beszélni. Amúgy azért fontos ez a téma, mert a tegezés-magázás az első, amit eldöntünk, ha szólunk valakihez, tehát ez a kérdés a kommunikáció alapja. Gondolkoztam, hogy pirosat nyomjak-e, de maradtam a kéknél, mert legalább párbeszédet kezdtél velem a (provokatív) kérdéseddel.
9. Ez is kék, mert igaz, de semmitmondó (és rossz a helyesírásod).
És most megpróbálom megvilágítani a kérdés lényegét, hátha több válasz érkezik az okokról…
Nézzük a személyes névmásokat, és a hozzájuk tartozó ragozást!
Én – E/1,
te – E/2 – jelenlévő személyről beszélünk így,
ő – E/3 – távollévő személyről beszélünk így,
mi – T/1,
ti – T/2 – jelenlévő személyekről beszélünk így (több személy közül legalább az egyik jelen van, vele beszélek),
ők – T/3 – távollévő személyekről beszélünk így (több személy közül egyik sincs jelen).
Maga, ön – jelentése E/2, ragozása E/3 – vagyis jelenlévő személyről távollévőként beszélünk.
Maguk, önök – jelentése T/2, ragozása T/3 – megint távollévőként beszélünk jelenlévőkről.
A magyar nyelvben általában udvariasabbnak tartják a magázást, önözést a tegezésnél (persze vannak kivételek, lásd pl. a 2. válaszban). Tehát udvariasabbnak számít egy jelenlévő személyről úgy beszélni, mintha ott sem lenne.
Másrészt viszont távollévőként kezelni egy jelenlévő személyt azt jelenti, hogy nem veszek róla tudomást, és ez nagyfokú udvariatlanság. Tehát ami a viselkedésben udvariatlannak számít, az az igeragozásban udvariasabb… Ez ellentmondás.
A kérdés lényege: Miért alakult ki ez az ellentmondás? Miért számít udvariasnak nyelvtanilag távollévőként kezelni a jelenlévő személyt (miközben a viselkedésben ez nagyfokú udvariatlanság)? És erre nem az a válasz, hogy azért, mert ez az illem, mert így szokás, stb. mert éppen az a lényeg, hogy miért ez az illem, miért így szokás…
Remélem, így már érthetőbb, hogy mire vagyok kíváncsi! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!