22 évesen magányos vagyok, egyedül fogok maradni?

ha teszel érte, nem maradsz magányos. Csak ne zárkózz be

Én is így érzem sokszor, hogy egyedül maradok, pedig csak 20 éves vagyok. Vannak barátnőim, barátom jelenleg nincs, de szerintem normális ha néha eszedbe jut ez, társas emberek vagyunk, szükségünk van másokra. Azt írtad barátnőid se nagyon, de akkor biztos van pár nem? Nem a szám számít, a minőségi kapcsolat.

Nem fogsz egyedul maradni. De csak ugy nem repul senki szajaba a sult galamb. Miert nincsenek barataid es parod? Ilyenkor erdemes atgondolni ezt. Baratkozz ismerkedj akar itt neten is!

Adj fel hirdetést, írd le pontosan ki vagy, milyen vagy és milyen társat szeretnél találni. Jelenleg ezt tartom a társkeresés leghatékonyabb módjának, egyre többen ezt csinálják, mert akkor nem kell társaságba eljárni és tetszelegni senkinek sem; nem kell folyton bizonygatnod, hogy jobb vagy még a faliképen függő szárnyrakelt szentléleknél is. Ráadásul ha megírsz egy ilyen társkereső hirdetést, azzal tisztába kerülsz saját magaddal is, mert kénytelen leszel elgondolkodni saját magadról és az emberekhez fűződő viszonyodról - ami jellemfejlődés szempontjából egyáltalán nem hátrányos. Azt, hogy ne legyél sokat otthon egyedül és szédülten bolyongj inkább a városban, erdőn-mezőn nem tanácsolom; néha tényleg jól eshet az ilyesmi, de pártalálás szempontjából egyáltalán nem hatásos, legalábbis a saját tapasztalatom ezt mondatja belőlem. Sok sikert, ne add fel!