Elmondjuk a szüleinknek, hogy a mostohatesómmal szerelmesek vagyunk egymásba?

Én, ismétlem ha ÉN lennék ilyen helyzetben, végig elhallgatnám, ameddig tudom, és a csajt is rávenném hogy hallgasson.

Együtt élni azzal már most akibe szerelmes vagy, pettingelni mindennap...

Ők nekik elmondod meg lehet hogy ellenzik, és nem fogják ezt hagyni, és oda a szerelmed, és még szigorúbbak lesznek hogy ne jöjjetek össze.

Miért kéne befejezni? Nem vérrokonok...

Egyébként nem tudom, mi lenne a legjobb megoldás, soha nem voltam ilyen helyzetben, persze mindenképp kicsit fura, de két fiatalról beszélünk, akik vonzódnak egymáshoz, és pont abban a korban, amikor a hormonok tombolni kezdenek. Hogy érzed, ki lenne a leginkább megértő ebben a témában? Kezdd őt puhítani. Aztán hátha segít, hogyan tovább.

Nem értem mi itt a probléma?!

Aki azt mondja "befejezni", az hülye!

- Semmilyen rokoni kapcsolat nincs közöttetek, addig nem is voltatok "mostohatestvérek", amíg a 2 szülő össze nem jött, de most se vagytok mostohatestvérek! Semmi közötök agymáshoz!

- Nem mindegy, hogy ők hamarabb bejelentették??? Na és! Akkor most ti, és kész! Nincs ezzel baj, elmondjátok az igazat, hogy történt mikor történt, ágyesz-bugyesz, viszont látásra!

Ezt a "mostoha testvérséget" el lehetne szerintem felejteni, gyárilag vadidegen emberek vagytok egymásnak, akik eddig együtt se éltek.

Egy szülőnek nincs nagyobb keresztje, mint hogy a gyerekéért aggódjon. Egy új meny/vejkó mindig bizonytalan, vajon mit tesz a gyerekemmel ez az ismeretlen, stb. Nálatok ez a kérdés megoldott, mindenki ismer mindenkit, úgymond "családban marad" és szem előtt vagytok :)

Más kérdés a korotok. Nem is annyira a fiúé, de egy 15 éves gyereklány még elég "hamvas" egy párkapcsolathoz.