Miért lógok ki ennyire a sorból? (Többi lent)

Sajnos nem tudok tanácsot adni, hogy lehetne jobb a helyzet, de nem vagy egyedül. Amikor én voltam általános az egyik csaj szó szerint ellenem fordította az egész osztályt, mert nem hódoltam be neki. Közép suliban már más volt a helyzet, egy egész normális osztályt fogtam ki szerencsére, nem igazán voltak elszigetelt klikkek, én mégis kb 2-3 emberről tudtam azt mondani, hogy a barátom. Egészen addig mindig azt mondtam hogy a többiekben van a hiba, középsuliban azért már elgondolkoztam, hogy mégis inkább velem lehet a baj. De egyébként nem kell aggódni, mégha nagyon ronda is vagy, akkor is találkozhatsz egy jó pasival, rajtam +15-20 kiló volt, a szemöldökömet addig nem is szedtem, majdnem olyan vastag volt mint amilyen széles. Mégis lett barátom (bár sokan kikezdtek miatta irigységből de a végére le is fogytam, jó csaj is lettem na de ez másik történet)

Szakmát egy nagyon kicsi összetartó csapattal tanultam, azt nagyon szerettem és nem éreztem magam furának vagy értéktelennek.

Most egyetemista vagyok, és komolyan mondom itt a legrosszabb. Szerintem minden szerencsén múlik. Én nem voltam szerencsés hogy ilyen emberekkel kerültem össze. (ahogy neked se nagyon jött össze ez a gimis osztály) Egy emberrel tudok beszélni, annak is állandóan én beszélek, hátha elmondja ő is az élményeit de nem, semmit se tudok róla. Igazából nem is tekintem a barátomnak. A többi szakról ismerkedek inkább mert amit én "kaptam" az siralmas

Esetleg megpróbálhatnád az átiratkozást. Bár nem gimiben, én bánom, hogy általános suliban nem sírtam ki magamnak legalább az osztály váltást. Megpróbálhatsz ismerkedni más osztályból emberekkel, valamilyen szakkört elkezdeni, ott talán. Egyébként egyik osztálytársam mondta régen, hogy ismert valakit, akit nem az osztály közösített ki, hanem ő közösítette ki az osztályt tedd te is ezt ha nem tetszenek

Bocsi, nem olvastam végig, később talán végig olvasom, mindenesetre egy mondatra felfigyeltem a végén.

"Miért látom hogy mindenki jobbára megtalálja a boldogságát" Ez nem igaz. :) Majd évekkel később te is ráfogsz jönni. Most talán úgy tűnik, hogy mindenki élete a legnagyobb rendben, hű de boldogok, stb... Aztán majd amikor eljutnak oda, hogy elkezdenek kiábrándulni másokból (el fognak jutni oda, mindenki eljut oda egyszer) ahogy kezdik majd megtapasztalni, hogy milyen is a világ valójában, stb... Úgy egyre inkább érezni fogják majd azt a nagy tátongó űrt az életükben, amit a valódi boldogság hiánya okoz.

Azt tudom tanácsolni, hogy ne mások boldogságával, mások életével foglalkozzál, hanem a sajátoddal. Keresd meg azt a dolgot az életben, ami boldoggá tesz téged és figyeld meg, hogy útközben találkozni fogsz hasonló emberekkel.

Sajnos a mai világban (főleg a 90-es évek óta) a legtöbb ember állandóan keresi másokon a támadási felületet.

Tehát nem mérvadó, hogyan állnak hozzád az emberek.

Ne minősítésnek vedd, amit tesznek. Inkább ismerd meg önmagad egyre inkább, az mérvadóbb saját magadról.

Ne hagyd befolyásolni magad alaptalan beszólásaik, viselkedésük által.

Ne akarj másoknak megfelelni.

Lényegileg ezek a kulcsmondatok a problémádra. 15-16 éves kor a tipikus depressziós, mély szociálisan-pszichésen rábéredős korszaka a legtöbb tininek, szóval annyira nagyon nem vagy evvel egyedül.

Sajnos a bunkó többség így próbálja megoldani a saját problémáit, hogy alaptalanul másokon próbálja levezetni frusztrációját és bizonytalanságait. Szóval épp olyan bizonytalanok, mint te vagy. De a viselkedésük határozott és manipulatív - aljas kompenzálás okán.

Te maradj meg korrektnek, viszont javaslom megfontolnod a javaslataimat. Hajrá! :)

Ott kezdődik a baj, hogy mindenkinek segíteni akarsz. Ezért mindig is csak arra fogsz kelleni az embereknek. Tanulj meg nemet mondani. ;)

Szívesen lennék a barátod :)