Miért kell innom, betépnem hogy beszélgetni tudjak?

Elég gáz vagy kölyök. Legtöbb nyomorult azt hiszi pia-drog a megoldás ...szép.

És akkor mivan ha nem vagy olyan népszerű, nem nyitsz 20ezer ember fele?

Inkább legyen egy szűk társaságod, minthogy több száz hazug kétszínű ember, aki arra vár hogy hátba vágjon a tőrrel.

Tudtad hogy az emberek nagy része így van? Főleg felnőtt korban kell megfontolni, kinek mit mondasz vagy kivel állsz le!

Sokan nem kommunikálnak a szüleikkel, mint haver. Az max idősebb korban, amikor kezdesz kilépni vagy kiléptél már.

Nem kevesen szoktak itt írni, hogy teljesen magányosak, szval te hozzájuk képest lelkileg jobban vagy.

Stabilabb is lehetnél ha nem azon agyalnál "mindenkinek meg akarok felelni".

Minden ember más-más személyiség, izlés, nézet látásúak. Ezért nem lehet mindenkinek megfelelni.

Magadnak azonban megfelelhetsz.

Elsőnek tedd le a drogot és felejtsed el, másodiknak: alakítsad csak ki azt a kis haveri társaságot; legyen kevés de megbízható barátod, minthogy több száz álarcot viselő gerinctelen.

15évesen én nem ezen agyalnék a helyedbe, hanem azon hogy van-e célod, mivel elég gyorsan eljön a felnőtt kor.

Nem kell segítség, hanem el kell fogadnod a dolgokat.

Nekem pl nincsenek konkrét barátaim, csak pár ismerős, akikkel el-el tudok dumálgatni. De nem is igénylem a "barátokat" szerintem csak nyűg, kényelmes nekem a meló+párom és a hobbijaim amik kitöltik az időmet a magam lassú tempójában kényelmesen.

23-N

Mondjuk én bárkivel eldumálok, csak nem a nagyon személyes dolgokról ami rám ratozik.

Mondjuk anno suliba nem nagyon érdekeltek az oszt társaim, olyan semmilyen unalmas témáik voltak és nem érdekelt ki hol mi módon állt be meg hányta telibe a dolgokat. Szánalmasnak tartottam és tartom is mai napig az ilyeneket, ahogy téged is hogy ilyen pici dolog miatt szerhez nyúlsz.

Mi lesz veled idősebb korba? Valami melo nem fog összejönni és depi mellet anyagod szedsz?

Nem beszélve arról, hogy magadat is megpecsételed ha kitudódik mit is csinálsz.

Nekem voltak nagyon mély pontjaim a rohadt múltamban de nem nyúltam se pia se droghoz! Inkább hobbikba menekültem. Kockulás, rajzolás stb.

Jó lenne megbeszélni valakivel, mi tart vissza, mert erős szorongásoldók kellenek, hogy megszólalj, az pszichológiai eset.

Vannak eszközök a tudás táradban, hogy beszélni tudj?

Jársz társaságba? Mennyire vagy anti szoc? Viselkedésben is vannak gondjaid?

Iskola pszichológus van? Jársz sportolni?

Hibás a kérdésed!

Az igazi kérdés az, hogy miért áll szóba veled bárki is, amikor ittas, vagy betépett vagy.

Azért, mert azt, nem pedig az értelmes társaságot keresed!

.

Hagyd el a piát, az anyagot, meglátod, tisztán megtalálod társaságod is.

Addig marad a pocsolya.

Én pár hónapja be vagyok tépve.

Elveszítettem akit a legjobban szeretek, és egyedül maradtam lelkileg.

Mielőtt a klisés rengeteg hal van a tengerben bölcsességet szajkózná az emberiség, igen... Meghalt.

/Részvétérzet nyilvánítása, legelább lélekben/

A család, a törődő barátok, az a szűk réteg sem érdekel már.

Csak szeretnék végre támaszt találni, akit újra szerethetnék. Nem más sajnálatára van szükségem. Én akarok mást sajnálni. És én akarok szeretni.

Józanon azonban ez a világ számomra túl nagy undor. Hiába láttam egy udvarias kis srácot, ha pár órára rá kirabolnak.

A magány azonban felemészt gyorsan. Én leginkább füvezéssel és whiskyvel élem az életem azóta. Nélkülük nem tudnék kimozdulni is valahova, nélkülük nem járnám az utam.

Ami most ha görbe is, de talán ha találok valakit, akiben megtalálom amit szeretnék, akkor kiegyenesedik.

Talán úgy érzed, reménytelen vagy. De amíg élsz, van vesztenivalód. Én talán az egészségemet és a jövőbeli józan eszemet áldozom fel, csak hogy normális életem lehessen később.

Mondhatják, hogy álljak le vele, de ez engem csak egy jó kis Cataflam+whisky estre invitálna be. Még nem nézegettem menő sírfeliratokat hozzá.

Neked is ki kell élned a dolgokat. Magadtól rájönnöd. Lehetőleg időben. Túl fiatal vagy, hogy ilyen életeben ragadj sokáig. Szóval hajrá.

31/F

Nem az volt a kerdes, hogy mi a drog. Hanem, miért csak így, módosult tudattal képes beszélgetni. Ő is tudja, hogy ez nem szerencsés. Sokkal jobb lenne józanul is megszólalni. Nem az oltás a kérdés, hanem az ok.

Az ok meg lehet szorongás, félelem, eszköz hiány, berögződés, önbizalom hiány és még néhány dolog.

5ös mások is veszítik el hozzátartozóikat szeretteiket...

De egy értelmes ember nem nyúl droghoz!

Nem jó példa se.

Nekem alig fél év alatt 4 szerettem hunyt el! A 4. temetésnél volt egy remegéses rohamom... és?

Akkor se nyúltam anyagokhoz... huszonéves fejjel!

Olykor lehet sírok esténként, de majd elmúlik.

Sok ember okot/gyenge okot ad arra hogy anyaghoz nyuljon...szánalmas.

S nem jó példa az amúgy is nem százas generációnak. Tisztelet a kivételnek, mert azok mindig is lesznek.

23-N

Sose voltam lelkiekben olyan erős. A párom elvesztésével viszont minden eltűnt.

Legalább te valamennyivel jobban viseled a dolgokat.

Össznépi elmagányosodás folyik. Elfelejtjük a normális emberi kommunikációt (a fiatalok már meg sem tanulják), helyette a telefont buzeráljuk. A facen, ott is csak az álbarátok üdvrivalgása mellett tudunk létezni. Megosztjuk életünk apró történéseit, de az érzések, érzelmek kikopnak belőlünk.

20-25 éve még akkora bulikat csaptunk a munkahelyen, csak úgy zörgött! Születésnap, névnap nem telhetett el ilyen összeröffenés nélkül. De sokszor csak úgy spontán történt. Valaki hozott egy-két csülköt, más elugrott a tanyára egy demizson borért, vagy egy-két láda sörért. Dumálgattunk, barátkoztunk. Eszméletlen jól összekovácsolt minket egy-egy buli.

Ma már mindenki rohan, mindenki a telefont bújja. Ha valaki iránt netán haveri érzelmek csiholódnak, már azt hiszik, hogy az barátság, mert nem ismerik annak mibenlétét.