Hogyan tudjam elfogadni a nagy és görbe orrom?

18 éves fiú vagyok elég nagy és görbe orral.Ez így magában még rendben van,de ezt egyszerűen nem bírom elfogadni.Csúnyábbnak gondolom ez miatt magam,szorongok barátok vagy más emberek társaságában csak azért,mert ők biztos az én orromat nézik,hogy huuu milyen nagy.Az a baj,hogy ez a szorongás tenyérizzadással társul ami még nagyobb gond,mert elég ciki tud lenni,ha valakivel kezet kell fognom vagy sok ideig tartani egy papírt.(sokszor elázik).

Pedig el kellene magam tudni fogadni,több lány szerint nagyon szép kék szemeim vannak,nem vagyok se túlsúlyos vagy sovány,inkább sportos.Jól sportolok,futok,igaz annyira nem vagyok izmos,de erősnek erős vagyok.Habár egy ideje elkezdtem komolyabban kondizni,hátha az ad egy kis önbizalmat.Az arcom többi részével is minden rendben,nem tartom magam páva sítílusúnak,ettől függetlenül adok magamra, igényes vagyok.Elég sok barátom van és még több haverom,az osztályban is elég sokan bírnak,a lányok közül is többen.Elfogultság mentesen elég jó humorérzékkel is rendelkezem. :) Emellett rossz tanulónak sem mondanám magam négyes ötös,nem vagyok hülye az élethez.

A sok jó tulajdonságom mellett mégis csak erre az egy orra tudok koncentrálni,pedig aztán egy csomó szép és rendes lánnyal jóba vagyok,de hiába amikor velük beszélek egyszerűen gátlásos leszek,mert hogy ő most biztos az én orrom nézi,ettől elkezd izzadni a tenyerem és,ha meg izzad a tenyerem már el is ment az egésztől a kedvem,nehogy véletlenül meg kelljen fogni vagy valami és,akkor az tök ciki,hogy full víz a kezem.

Pár hónapja össze is jöhettem volna egy olyan lánnyal,aki aztán tényleg elég szép volt minden téren,belső-külső mindenhogy...és ő akart jobban engem ,mégis sikerült elcsesznem,mert az orrommal voltam elfoglalva és ezek után jött a szokásos tenyér izzadás,és így már a kezét sem mertem megfogni.Nem voltam talpra esett,ezért elvesztettem...kár érte :/ Egyszerűen nem tudtam magamban feldolgozni,hogy őt nem érdekli,hogy nekem milyen az orrom,netán tetszik is neki. :D

Na remélem értitek ezt a csak nekem létező problémát,amiből próbálok kilábalni,de nem nagyon tudok.Érdemes lenne esetleg valakihez fordulni aki beszél nekem erről? Szüleimnek sem mondtam soha,hogy engem zavar az orrom.Mindenki azt hiszi egy életvidám ember vagyok,de közben pedig nem. :/

Ha esetleg van valami kérdés erről a furcsa problémáról nyugodtan írjátok meg ésakkor megpróbálok válaszolni rá,mert elhiszem,hogy ez az egész így hülyén hangzik.Hátha tud nekem valaki segíteni. Nem szeretnék feszélyezetten élni ez miatt! 18/F