Az átlagos fiatalok miért nem tudják elfogadni azokat, akiknek valami mentális bajuk van és nem olyan életvidámak?

Az emberek mindig kivetik a "gyengét" maguk közül. Mindig ő a leginkább támadható.

Másrészt az általad felsorolt emberek sem épp könnyű esetek, magamról is tudom, én is voltam ilyen, meg több ismerősöm. Több gond is van itt.

Aki magányos, az sok esetben idegesítően hangoztatja, vagy túlzottan elkezd ragaszkodni hozzád akkor is ha 2 szót váltasz vele. Na meg sok depressziós mindenben a negatívumot látja, folyton arra megy el az idő hogy vidítani kell, aztán a végén megmondja hogy minden szar. Na meg legjobb mikor egy kedves szava nincs, és csak mert neki szar, érezd már te is szarul magad. A szociális fóbiásokkal meg alapból nehéz megtalálni a közös nevezőt társaságban.

A "menő" embereket sem bírom, de az ilyen fóbiásakat sem jobban.