Depresszios vagyok, mit csinaljak? .

Most mégis; be akarsz illeszkedni a disznók közé? Lépést tartani a szesszel és bizonyítani milyen... vagy aki közéjük illik?

Nem esetleg nagyon vonzó számodra az a rosszindulatú életfelfogás, csak kevesebb az erőd a többieknél és félsz a magánytól, meg csak dereng valami hogy rossz úton jársz?

Hiába nem tettél rosszat, ha te magad vagy a rossz akkor senki sem fog szeretni.

Attól pedig nagyonis lehet depressziós az ember ha nem akarják szeretni,

és csak a szeretet tud igazán kihozni belőle. Viszont ahoz szerethetővé kell tenned magad!

Nekem csak egy p×tk×ny anyám volt, alig ettem valamit iskolásként, folyton belémkötöttek és én is depis lettem és majdnem láncdohányos.

De mindig tartottam magam hozzá hogy ne azonosuljak a bunkóhoz, mert azzal elvesztem az esélyem a szeretetre méltóságtól, és akkor is inkább rohadjak meg egyedül. Pláne nem az hogy elforduljak a lányoktól!

Ha már 16 évesen homo irányban jársz, az bizony nagy gáz! Ha élni akarsz szakítanod kell az egész "családi" légkőrrel, környezettel, hagyományokkal, és bízzál, higgyél, őrizd az emberi értékeket!

Ha szeretni akarsz, előbb-utóbb meg fogod találni, és lehet hogy ehez a magányon keresztül vezet az út.

De biztos hogy jobb az a sors mint az alkoholisták szemétládája.

Beszélj egy jófej tanároddal, az igazgatóval, mert vannak családsegítő, mentálhigiénés, gyerekjóléti szolgálatok, gyámügyi hivatal;

tehát nem muszáj neked a rossz szüleiddel szenvedned, és együtt lakni, felelősségre is lehet őket vonni. Személyesen bemehetsz bármelyik szervhez suli után.

16 évesen korlátozottan cselekvőképesnek számítasz, jogod van dönteni az életedről, és kezdeményezheted az átvételed más iskolába, még a családi pótlékot is kérheted önjögön esetleg. A hivatalos keresztény egyházakat is meglátogathatod.

Szóval állj a saját lábadra, menj, és ne beszéld ki az ügyedet!

És hidd el a nők alapvetően nem rossz emberek, csak sok disznó éppen annak néz ki ezért nehéz őket megkülönböztetni.