Mit csináljak, ha egyáltalán semmi okom nincs rá, de nagyon rosszkedvem van, "depressziós" vagyok?

20 éves fiú vagyok. Igazából tényleg semmi baj nincsen az életemmel, csak 1-2 kicsi probléma, de azok mindenkinek vannak... Szóval minden ok nélkül nagyon szomorú vagyok egész nap. Semmihez sincs kedvem, csak fekszem a kanapén. Sokszor nem tudom rávenni magam a tanulásra, hogy lemenjek a boltba, vagy egészen egyszerűen arra, hogy (akár neten, telón) beszéljek a barátaimmal, ismerőseimmel. És egy héten, körülbelül 3-4 napig így megy (nem feltétlenül sorban), de van hogy akár több hétig is így vagyok. Ha nem sikerül valami, kudarcot vallok akár egy kisebb, jelentéktelen dologban is, akkor még szarabbul vagyok és nem csinálok semmit, elhagyom magam 100%ig. Ma is pl. nem kellett egyetemre mennem és éjfélkörül feküdtem, 12kor keltem. Ott döglöttem, egy ideig (órákig) a kanapémon, majd nagy nehezen kiírtam e kérdést, hogy tanácsot kérjek.

Amúgy én régebben nagyon szorongós és "sznob" voltam, mindig drágább ruhákban jártam és féltem az emberek véleményétől, most meg elhanyagoltan, 2-3 hetes szakállal mászkálok. Cigizni és inni is elkezdtem, igaz a napi egy szál nem sok, de régen nagyon ellene voltam. Meg még részeg sem voltam és nem is leszek, de napi szinten fogyasztok alkoholt. Az élet kedvem is elszokott menni, de azért öngyilkos soha nem lennék... Csak egyszerűen úgy érzem, hogy kár volt megszületni, de ha már egyszer így történt akkor próbálom leélni normálisan az életem.

Az a baj, ha lenne normális pszichológus akkor talán az lenne a megoldás, de eddig 2 pszichológussal van tapasztalatom, mindkettőhöz 4 éve jártam félévet, de az egyik csak kussolt és nem segített, a másik meg kifejezetten ártott.

Szeretném valahogy összeszedni magamat, de az a baj, hogy azt sem tudom mi a bajom.

Várom a tanácsaitokat és előre is köszönöm őket!