Akárhová kerülök, mindenhol megutálnak és bántanak. Miért?
Az óvoda, az általános és a gimnázium katasztrófa volt. 15 éven át szekáltak szinte állandó jelleggel, pedig sosem volt nagy a szám, nem mondtam semmi sértőt. Igazából a mai napig nem jöttem rá, hogy mi az oka annak, hogy piszkáltak. Most kezdtem el egy képzést, de már klikkesedés van az osztályon belül. Bántás még nem ért, de előre rettegek attól, hogy fog. Mit tegyek ennek kiküszöbölése érdekében? Nagyon elegem van már, lelkileg és mentálisan egy roncs vagyok, nem bírom már sokáig. Létezik az, hogy valakinek ,,rúgjatok belém" kisugárzása van?
20/F
"Bántás még nem ért, de előre rettegek attól, hogy fog."
Te magad válaszoltad meg a kérdést
"Létezik az, hogy valakinek ,,rúgjatok belém" kisugárzása van? "
Termeszetesen.
Látni rajtad, hogy "nyuszika" vagy. Aki nem képes megvédeni magát, és ahogy előttem írták a kisugárzásod olyan amilyen.
Mindenkivel előfordult már az életében, hogy ránézett egy idegenre vagy csak meghallotta a hangját, olyan " úgy megütném érzésem van, pedig sosem bántottam senkit" Van ilyen.
Ha változtatni akarsz , akkor kezdj el kiállni magadért. Talán a testalkatod váltja ki,vagy a hajad vagy az öltözéked.. Változtass magadon egy kicsit, légy bátrabb és nem fognak szekálni.
Az a probléma, hogy te már előre félsz ettől, és a félelem keltette viselkedéseddel fogod újra megvalósítani, hogy bántsanak.
Ugyan is félsz, és ezért nem mered kimutatni milyen vagy, a háttérbe húzódsz, és mindenkinek engedsz. Ez egy idő után fel fog tűnni a többieknek, meg fogják érezni, hogy valami gáz van veled, és amikor a gyenge láncszemet fogják keresni azt fogják érezni te vagy az.
Te pedig majd megint értetlenül állsz a dolgok előtt, hogy miért pont te? Talán mert a többiekben nincs benne ez a rettegés...
Azt gondolom, hogy húsz évesen már egy elég tudatos ember vagy (annak kéne lenned), és rá kell jönnöd, hogy egy új közösségben senki nem tudja milyen VOLTÁL, most az lehetsz aki akarsz lenni.
Szóval most tudatosan úgy kéne intézned, hogy máshogyan viselkedj. Ne szorulj a háttérbe, mindig adj hangot a véleményednek, ne légy átlátszó és szürke. Hidd el, lesznek olyanok akiknek be fog jönni az aki és ami te vagy. Tudod "majd követ a karaván ha kiállásod fess és karakán" ;)
Szóval tényleg, az egész csak rajtad múlik. Azon múlik, hogy ki mersz e lépni a burokból, le mered e vetni azokat a gátakat amik húsz évig benned érlelődtek. Tudom, hogy nehéz, de ha megteszed sokkal boldogabb és elégedettebb leszel.
Ha gondolod nyugodtan írj.
"Talán a testalkatod váltja ki,vagy a hajad vagy az öltözéked.. Változtass magadon egy kicsit, légy bátrabb és nem fognak szekálni."
Egy agresszív kinézetű bűnöző arcú ember nem váltja ki belőlem jobban az agressziót. Ha valaki meg akarnék verni, akkor egy erőszakos keménykedő illető lenne az. Olyat, akin látom, hogy visszahúzódó, vagy gyenge, soha nem bántanék. Hiszen nincs is rám veszéllyel. Ez olyan, mintha az ősember az aranyos nyuszikat pusztította volna ki a kardfogú tigrisek helyett! Nyilván, egy életképes ember maga körül olyanokat hagy meg, akik/amik nem jelentene rá veszélyt! Ezért nem fogom nyitva hagyni a lakásajtót amikor elmegyek hazulról, mert félek a veszélytől, hogy kirabolnak! Ez is így van másban is! Nem fogok egy ugrásra kész bűnözővel haverkodni, mert nagyobb eséllyel üt pofán, mint mások, ha valami nem tetszik neki. Ezért nem látom értelmét a veszélytelen dolgok ártásának! És nem, normális embernek NINCS olyan érzése, hogy bántja a gyengébbet! Ennyi erővel a kismacskákat meg kiskutyákat is megkínozhatnánk. Aki bántja az ártatlan embert, az az ártatlan állatot is bántani fogja! Sajnálom, hogy ilyen idióták közé került a kérdező. Nem tudom, hogy mi a bajuk szegénnyel. Nem hogy örülnének, hogy normális, és nem egy idióta, akihez alkalmazkodni kell, vagy lerészegedni, hogy elfogadjon havernak.
Ráadásul aki a gyengébbet bántja, az akkor saját gyerekét is bántaná? Hiszen az is gyengébb!! Akkor ezek verni fogják saját gyereküket?
"Egy közösségen belül mindig azok az emberek a népszerűek, akik el tudják rejteni az érzéseiket."
Tökéletesen el tudom rejteni az érzéseimet. Sosem látszik az arcomon, hogy éppen mit érzek, vagy mire gondolok. Érdekes módon mégis mindenki utál. Pont ellenkezőleg! Azt szeretik, aki mindig kimutatja az érzéseit, kimondja a gondolatait! Csak persze nem a valódiakat. Ha valaki nagyokat kamuzik, akkor mindenki bólogat rá, meg röhögnek rajta. Ha valaki igazt mond, akkor rögtön mindenhol síri csönd van! Sajnos elég sokan azt hiszik, hogy meg kell játszaniuk magukat, mert így fogadja el őket a társadalom. De tudod mit? Játszák meg magukat. De akkor ne bántsanak vele mást! Ha bántalmazni akarnak mást, akkor miért nem azt bántják, aki őket bántotta?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!