Ti hisztek a neten kialakuló barátságokban v szerelmekben?

A neten is ugyanazok az emberek vannak, mint a "való életben". Csak itt lehetőség van olyan embereket is megismerni, akivel amúgy a hétköznapokban lehet, hogy soha nem is találkoznánk.

Az pedig, hogy az első mondatváltás hol történik, teljes mértékben irreleváns a kapcsolat jövője szempontjából.

Így, hogy "netes", nem nagyon. De ismerkedni szerintem lehet, sőt, jó, mert sokféle emberrel tudsz beszélgetni, ezáltal nyitottabb is leszel. DE! a neten kialakult bármilyen emberi kapcsolatot szerintem érdemes áthelyezni minél hamarább a való életbe, lehetőleg mielőtt bármiféle érzelem kialakul. A neten jófejnek tűnő helyes 18 éves srác lehet, hogy a valóságban egy 50éves pedofil kamuprofillal. Ezért kell minden érzelem előtt legalább egyszer a szemébe nézni az illetőnek, találkozni vele, hogy ne akkor szembesülj virtuális hősöd valódi énjével, amikor már fülig bele vagy zúgva vagy váltig állítod, h ő a legjobb barátod, mert különben lehet, hogy csalódás ér. Meg mégiscsak jobb látni, hogy akivel csetelsz, tényleg egy hús-vér, jófej ember.

16/l

Lehet, hogy már nem olvassa senki a hozzászólásom, de nekem van egy kellemetlen élményem a gyakori kérdéseken való levelezéssel kapcsolatban. Kiírtam egy szerelmi bánattal kapcsolatos kérdést, amire jött egy privát megkeresés, hogy beszélgessünk, stb. Egyre több infót osztott meg velem a lány, s így titokban utána néztem, kinyomoztam, hogy hívják, hogy néz ki. 3 jelöltet találtam (mindegy hogy hogyan). Az egyikük nagyon szép volt, a másik átlagos, a harmadik pedig egy fotó alapján csúnyácska. Több heti beszélgetés alatt azt hittem, hogy a szép lánnyal levelezek. Elkezdtem hozzá kötődni, már fantáziálgattam kettőnkről, és minden stimmelt. Azt éreztem a fotóit látva, és a leveleket olvasva, hogy biztosan ő az. Felépítettem egy nem létező személyiséget, egy ideális lányt, úgy hogy a fotókat összepároztatva a levelekkel. Teljesen hitelesnek éreztem. Találkozni akartam vele, beleéltem magam a helyzetbe. Már csak az volt a kérdés, mikor jön el az ideje. Már-már szerelmes lettem belé. Nagyon nyitott voltam felé, a képeit nézegetve írtam neki, s egy idő után azt éreztem, mintha mindig is ismertem volna a csajt.

Aztán az egyik alkalommal "lebukott", és rádöbbentem, hogy nem a szép lány írt nekem, hanem a csúnyábbik... Végig vele leveleztem, s kiderült, nem az ült a gép túloldalán, akit én oda idealizáltam...

Ennyire még soha nem csalódtam. Összetörtem, kiakadtam, és majdnem sírva fakadtam, hogy az a szép lány tulajdonképpen - bár a képeken igen - nem is létezik. Mintha az álmában szereplő személybe szeret bele valaki. Iszonyatos volt!

Nehezen tudtam megemészteni...