Van itt valaki aki gyakran megszenvedi azt, hogy különlegesnek született?

Az osztálytársaim közül mindenki azt, mondja különleges vagyok vagy egyedi. Ami azt illeti szerintem se vagyok egy hétköznapi valaki. A tanáraim is mind így vallják. De engem ez idegesít. A közönséges emberek sokkal nyugodtabbak és boldogabbak. Ami azt illeti irigylem őket.

De egyben idegesítenek, mert olyan primitívek, hogy nem bírok velük azonosulni. Ebben a helyzetben a legröhelyesebb az, hogy őmaguk pedig különlegesek akarnak lenni és próbálnak is úgy viselkedni, közben pedig az egyedi embereket lenézik, mert nem értik őket. Ez olyan mint, amikor egy csapat feminista azt kiáltja, hogy "le az iszlamofóbiával".

Igaz nálam is így van csak fordítva.