Mi a velemenyetek errol a furcsa elettortenetrol?

gyerekkorom ota szelid, erzekeny vagyok, mindenre rabolintottam, segitettem masoknak, de masok nem ertettek meg engem, ok nem voltak ilyenek, ovodaban csak egy baratnom volt, o volt a legfontosabb szamomra, mindent megtettem volna erte, aztan elkoltozott, nagyon megviselt, at is vert engem. a ragaszkodasom a tetofokan volt mindig is, egy emberre fokuszalodom, rossz ez ? altalanosban szinten egy baratnom volt, ot megjobban szerettem, talan "szerelemmel" szinte, ket even keresztul csak ra korlatozodtak a beszelgeteseim es jo volt nekem, aztan atvert, ott osszezuhantam lelkileg. tobbet nem volt baratnom az altalanosban, bantottak is ott engem sokat, lelki terrorban eltem , az onbecsulesemet teljesen elvettek, de en akkoris szeretettel fordultam hozzajuk mindig segiteni akartam, arra gondoltam miert csinaljak, nekik mi faj, bantom oket ? kozben nagyon pozotov maradtam , almodozo voltam, nagyon eros lelkileg, viszont rettenetesen erzekeny is, kesobb egy baratom volt. a szerelmem, az egyetlen szerelmem. o volt a csucsa az egesznek. Nagyon megbecsuletem hogy egy teljesen egyforma embert talaltam mint en, mert eddig sosem lattam, ezert szamomra hatalmas volt. o volt az apukam, anyukam, szerelmem,

egjobb baratom es az egyetlen ember akivel beszeltem szerettem, megnyiltam neki. eletem slran az egyetlen akinek ugy megnyiltam. de ez egy tavkapcsolat volt. annyira hinayzott, hogy kezdett tudatzavarom lenni, pszichiaterekhez kellett jarnom, kesobb mikor nagyon rosszul voltam, gyogyszereztek. azt gondoltam, hogyha megolom magam, vele lehetek es meg is probaltam, mert en tenyleg ezt hittem ez volt a valosag szamomra. az volt a valosag hogy vele chateltem mikozben nem letezett z igazi valosag. megfordult a vilag, mar nem az emberek kozott eltem, hanem a sajat fejemben vele. az volt a tokeletes vilgunk, o volt az eletem, beteg voltam. sosem birtam elengedni. kozben nem volt senki masom. aztan elvesztettem. ( ez egy kulon tortenet, nem egyszeru szakitas) vissZamkellett ternek a valosagba, kozben jartam pszichologusokhoz, nem ertettek, egy ertette csak. azota kuzdok vele hogy az emberekkel beszelgetni probaljak, mas emberekkel mint az a fiu. ( 4 evig szinte csak bele beszeltem) megnyiltam neki es aztan bantott, bezarkoztam. nem birtam visszatrni a valosagba es egyre jobban kitaszitottnak ereztem magam, egyebkent mas gyerekkoromban is ugye mas voltam. azt ereztem nem vagyok idevalo, nincsen otthonom, meg mindig erzem ezt csak felnottebb fejje

mgondolok ra. jelenleg azzal kuzdok hogy egyedul vagyok es mar evek ota nincsen senkim, az en ragaszkodasommal nem birom elviselni, hogy nincsen egy ember sem akiert kuzdhetek es megbizhatok benne. mit kene tennem hogy egy kis bizalmat erezzek, hogyan kezdjem a baratkozast teljesen nullarol ? egyebkent en nem vagyok antiszocialis, tudok nevetgelni, szorakoztato is tudok lenni, csak nem nyilok meg senkinek, nem tudok. ez a bajom. nagyon erzekeny is vagyok persze es nagyon tudok szeretni, torodni, ragaszkodni ahogy ez a tortenet is mutatja. meghalnek a tarsamert . mi a velemenyetek mit tegyek? vagy barmilyen hozzaszolasnak szivesen orulnek es kerlek ne bantsatok.