Szerintetek ezeket még beleht pótolni?

"most már ritkán ismerek meg új embereket."

ezen kéne változtatnod. ez nem a korod miatt van, hanem azért, mert nem teszel érte, hogy ne így legyen.

"19 évesen szerintem már nem nagyon lehet bepótolni azt, amit más nár 15-16 évesen mondhatni rendszeresen csinál"

van egy rossz hírem, már csak öregebb leszel és ha úgy gondolod, hogy 19 évesen nehéz bepótolni, amit 15-16 évesen kihagytál, akkor vajon mit fogsz mondani 25, 30, 50, 70 évesen?

19 évesen még az ég világon semmiről nem maradtál le. lehet, hogy kihagytál dolgokat, de egyáltalán nem ment el melletted az egész élet. viszont minél később kezded el helyrehozni a hibákat, annál később, vagy annál kevésbé fog sikerülni.

ahogy a mondás tartja, ha öreg korodban egy lombos fa alatt szeretnél ücsörögni, a legjobb időpont elültetni azt a fát 10 évvel ezelőtt lett volna, de a második legjobb időpont, ha most azonnal elülteted...

"Kondizni nem azért megyek, hogy végig beszéljem az edzést"

senki nem mondta, hogy végig beszéld az edzést. menj egy kisit előbb, gyere el egy kicsit később, esetleg hagyj egy kis időt közben is, hogy tudj dumálni, ismerkedni emberekkel, beszéljetek meg egyéb programokat, pl. ki milyen más dolgokat szeret, amit tudnátok közösen csinálni. biztos akad köztük olyan, aki focizik, teniszezik, bicajozik, egyéb sportot űz, amibe be tudsz kapcsolódni és máris mindjárt vannak ismerőseid, akiknek szintén lehetnek ismerősei, akiket megismerhetsz és előbb-utóbb barátságok alakulnak ki.

"munkahelyen olyan a csapat, hogy nagyon ritkán cserélődnek az emberek"

naés? velük is le lehet barátkozni, programokat szervezni, nekik is lehetnek barátaik, akiket érdemes megismerni, ők is be tudnak vezetni más társaságokba, ahol új emberekkel ismerkedhetsz meg.

"munka és edzés után pedig már semmi kedvem nincs buliba/egyéb szórakozó helyekre menni, inkább haza megyek."

és otthon találsz más embert, akivel meg tudsz ismerkedni? mert ha nem, akkor ez nem fogja megoldani a társaság problémádat. szóval vagy változtatsz ezen a szokásodon, vagy nem változik a társasági problémád.

kedvet csinálj magadnak. például motiváljon az, hogy meg akarsz ismerni új embereket, amire otthon nem vagy képes. szórakozóhelyeken sem feltétlenül könnyű. sokat kell próbálkozni és sok kudarcot is fel kell dolgozni közben. de ha ki se mozdulsz otthonról, akkor biztosan nem fog sikerülni.

valaki egyszer azt mondta, hogy a világ a komfortzónádon kívül kezdődik. ha sosem hagyod el a komfortzónádat, akkor sosem fogod megismerni a világot.

"ritkán ismerkedek meg új emberekkel, és így elég kicsi statisztikailag annak az esélye, hogy egy olyan lánnyal találkozom, akivel kölcsönös a szimpátia"

tökéletes az észrevételed. mi következik ebből: ki kell mozdulnod otthonról és ismerkedni lányokkal. sokkal. nagyon sokkal. ettől megnő a statisztikai valószínűsége annak, hogy találkozol köztük olyanokkal is, akikkel kölcsönös a szimpátia.

Wayne Gretzky amerikai hoki játékostól szokták idézni azt a mondást, hogy "Elhibázod az összes olyan kapuralövést, amit meg sem próbálsz."

a jégkorongos hasonlathoz még az is hozzátartozik, hogy ha nem gyakorlod tét nélküli, hétköznapi helyzetekben is a kapuralövést (vagy épp ismerkedést, beszélgetést, társalgást, barátkozást, bármit), akkor az olyan fontos helyzetekben sem fog menni, amikor sok múlik a sikerén. a hoki játékosok, focisták, sportolók, színészek, zenészek, énekesek, vagy épp a katonák, rendőrök is azért gyakorolnak folyamatosan edző helyzetekben mindent, hogy rutint szerezzenek, begyakorolják, amit tudniuk kell és éles helyzetben, amikor jól kell mennie, akkor ne először csinálják, ne akkor kelljen kitalálniuk, hogy mit és hogyan is kell csinálni, hanem csak a begyakorolt dolgokat kelljen elismételni.

ugyanez a helyzet a társas kapcsolatokkal. ha csak ülsz a szobában otthon és nem mész emberek közé, nem is próbálsz senkivel beszélgetni, akkor nem fogod begyakorolni, nem fogsz találkozni a társas helyzetekkel, nem fog kialakulni a rutinod, hogy ezekben hogyan viselkedj és mindig idegenkedni fogsz tőle. ha csak azokban a pillanatokban akarsz ott lenni, amikor épp sikert kéne elérned (csak a kapuralövéshez fogod kezedbe a hokiütőt), akkor gyakorlat hiányában, ráadásul a helyzet tétjének nyomása alatt pláne kudarcot vallasz és csak mégnagyobb lesz az elkeseredettséged.

a megoldás az, hogy minél többet mész emberek közé, minél többet beszélgetsz emberekkel, minél több félével, minél több helyen, mindent megteszel érte, hogy minél több csevegésben vehess részt és minél több tapasztalatot szerezz, amikből (remélhetőleg) tanulhatsz és fejlődhetsz.