Hogy legyenek barátaim, ha szinte minden ember kretén állat?

- Doktornő! Nincs sikerem a lányoknál, segítsen!

- Mit gondol, mi lehet az oka ennek?

- Azt neked kéne tudni, te vagy az orvos, te sötét r!banc!

Nem értem amúgy, hogy ez a barátság dolog miért van ennyire túldimenzionálva. Mert hogy a barát az, akit az éjszaka közepén is felhívhatsz, a barát az, aki ha gyilkolsz, azt kérdezi, van-e ásód...Most őszintén: ismer valaki ilyen embert?

A barátok, emberek jönnek-mennek az életben, életszakasztól függően. Én nem látok ilyen fene nagy barátságokat senkinél. Az emberek leülnek egymással pár sörre meg dumálnak az élet nagy dolgairól, aztán egyik jobbra, másik balra. Vagy chatelnek.

Nagy szärt úgyis magadnak kell megoldani. Lekopnak akkor is, ha nagyot változott valamelyikőtök élete (saját példák: betegség, munkahely megszűnése, gazdag partnert talál és vele lóg, téged majd szakításkor szed elő, eltérő politikai nézetek).

Én azt látom, hogy aki segít, pozitív, lelket önt a másikba, azt keresik, aki nincs jó passzban, azt meg kikerülik. Szóval ez a rosszban-jóban nagy barátkozás, én ilyet még egyet se láttam sehol.

De tényleg tele vannak a közösségi oldalak is ilyen "barátos" idézetekkel.

Én se láttam olyan hatalmas nagy barátságokat soha. Haver így, haver úgy az rendben van, de mondjuk dolgozol egy cégnél, az beleáll a földbe, mint az sok esetben lenni szokott, aztán felveszik az embert máshova, ott úgy is új emberekkel haverkodik az ember, mert az kényelmesebb valahol.

A jó barát olyan, mint a lekváros bukta, ha átmész rajta egy úthengerrel, kijön a bele.

A viccet félretéve, nekem igenis van 2 olyan jó barátom, akik bizony megkérdeznék, hogy hová ássuk a hullát. Az, hogy máshová kerülök, másokkal haverkodok? Haverkodik a fene. Az nem haverkodás, hogy sörözök egy munkatársammal, attól mem lesz haverom. Lehetni lehetne, de nagyon ritka.