Miért nem kepes senki elfogadni hogy vagdosom magam?

Azért nem fogadja el senki, mert nem normális dolog.

Nyugodtan lehet szidni meg lepontozni, attól még abnormális, beteg dolog, ha egy élőlény - pláne egy fejlett tudattal rendelkező - önmagának szándékosan fájdalmat okoz.

Ez egy betegség. Pontosabban annak egy tünete, amit bizony kezelni kéne.

Az pedig, ha egy ember átvágott, nem jelenti azt, hogy a másik is át fog.

Az orvosi titoktartásról meg rosszul tudod, jogilag cselekvőképtelen (14 éves kor alatti) páciens esetén köteles a szülőnek beszámolni. Ő üthette volna meg a bokáját, ha elhallgatja. Persze, ha jó fej, akkor azért a kényesebb dolgokat elsumákolhatja, de alapvetően egy kiskorúért a szülő felel, akinek joga van tudni az orvosi állapotáról is.

Ami viszont tény: segítségre van szükséged. Ha te magadtól ezt nem látod be, akkor ennek előbb vagy utóbb csúnya vége lesz. Így is lehet, hogy egy életen át viselned kell a hegeket, de ha egyszer véletlenül "jobban sikerül" egy vágásod, lehet, hogy utána a szüleidnek kell majd segítség, akik teljesen össze lesznek zuhanva a temetésed után.

Te magad is beláthatod, hogy nagyon súlyos az állapotod. Te mondtad, hogy képtelen vagy abbahagyni. Még pár ilyen eset, és ha nem halsz bele, akkor is évekre (vagy ha visszafordíthatatlan a mentális állapotod, akkor örökre) a pszichiátriára kerülhetsz, mert veszélyes vagy önmagadra. Ne gondold azt, hogy az olyan jó hely!

Az pedig, hogy "mert mások milyenek", nem indok az önpusztításra! Itt most a saját testi-lelki egészségedről, és közvetetten a jövődről van szó. Mondogathatod, hogy mások szemetek, de ettől még neked nem lesz jobb. Ha egyedül nem megy, tessék szakemberhez fordulni! Nem másokért! Magadért.

Utolsónak igaza van. Viszont nem tudom, miért kellett lepontozni, abszolút tapasztalatból beszéltem.

Amúgy, ne bántsd magad, mert ahogy az utolsó is mondta, véletlen sikerül jobban elvágni egy ered és elveszted az életed, a családodnak okozol ezzel fájdalmat. Ha szereted őket, akkor nem okozol nekik.

Egyébként nem hiszem, hogy ezeket a dolgokat nem tudnád anyukáddal megbeszélni.

hallottál már a csokoládé nevű kábítószerről? sokan csoki néven emlegetik. ki kéne próbálnod, bár csak óvatosan mert könnyen elhízáshoz tud vezetni.

amúgy meg írj rájuk nyugodtan. nem tűnnek trolloknak. bizalomproblémád meg felesleges ettől lennie elvégre arc és név nélkül a kutya se ismerne rád ergó a titkaid se tudják kikotyogni.

Volt egy (lány) ismerősöm, aki rendszeresen vágta magát.

Aztán rákapott a sportra. Most ha valami fáj neki, biciklizik egy 20-30 km-t, amúgy teljes erőből, és megnyugszik. Az sem veszélytelen, de bukósisak van rajta, még ha esik is, messze nem akkora rizikófaktor, mint egy csuklóvágás. Ráadásul egészséges is. Azóta a külseje is szépült, amiben nagy szerepe volt a sok sportnak, és a fiúk körében is kifejezetten népszerű.

Ami pedig engem illet, én ugyan soha nem kerültem olyan állapotba, hogy károsítsam magam, de volt már, hogy nagyon kiakadtam valamin, és nagyon mélyre kerültem. Na, olyankor szoktam jópár kilométert futni. Egészséges is, és bár a kiváltó problémát nem oldja meg, de a feszültséget remekül oldja. :)

Azt is tudom, hogy ez nem megy mindenkinek. Aki nagyon össze van törve lelkileg, az nem fog tudni magától felülkerekedni a depresszióján. Ezért is lenne fontos egy szakember segítségét kérni, akinek pont az a feladata, hogy segítsen ebben.

Nézd kedves kérdező, a bolondok elől én is menekülni szoktam. Nem szimplán elfordulok, hanem menekülni kezdek. Úgy gondolom, ez jogos önvédelem.

Elfogadom, hogy vagdosod magad. De akkor ne akarj szóba állni velem. Ezt meg te fogadd el!