Unalmas az életem, miért?

Sziaa

Először is szerintem el kéne fogadnod hogy a kistesód ezzel a betegséggel született, és gondolj bele az ő helyzetébe, aztán adj hálát az Istennek hogy te nem születtél így

Gondold végig, talán lehetnének rosszabbak is a dolgaid, már ahogy előttem is írták oda kéne menned anyukádhoz, megölelni, vagy bármi kis kedvességet, hogy ne meghalni akarjon, mert tudod az mindennek az alja, ha már valaki élni sem akar

Ő is szeret téged, neked is jobban kikéne fejezni a szereteted irántuk, és az autista testvéred iránt. Amíg tudsz, segíts másokon, mert majd meglátod, (biztosan később) ők is fognak rajtad. csak ahhoz neked is kell tenned, méghozzá jó sokat. Meg gondolom az, hogy a számítógép előtt ülsz nem javít semmin, akkor szakadj el tőle, fogd fel úgy mintha ez is (mittomén) a századik fánk lenne és felesleges megenned mert tele vagy és majd kipukkadsz, így állj a géphez is. jó volt, de elég volt Tudod sajnálom a helyzetedet, de (sajnos vagy nem sajnos) figyelmbe kell venni mindennek a jó oldalát (mert van) vagyis a rossz dolgokat is jóra kell fordítanod. Hallod 13 éves vag fogsz ennél még rosszabbat/jobbat tapasztalni nehogy ilyen miatt összeess! sok sikert! na aztán iparkodj leszokni a gépről, és segíteni a testvéreden és a családon :)