Más fiatalok hogyan tudnak vidámnak, boldognak tűnni emberek között még akkor is, amikor valami gondjuk van éppen?

Mert más fiatalokat mindig vidámnak látok és életerősnek, főleg amikor társaságban vannak. Még ha valami gondjuk is van, valami betegség vagy akármi más, akkor is tudnak vidámak és felszabadultak lenni, meg se lehet látni rajtuk, hogy valami lehet nyomasztja őket közben, van valami probléma.

Én meg a teljes ellentétük vagyok, nagyon kevés haverom van, vannak gondjaim bőven, vannak dolgok amik nyomasztanak, de azok mindig nyomasztanak, akkor is ha valami haverommal vagyok. Ugyan jól érzem magam a társaságában, de közben a gondjaim végig beárnyékolnak mindent. Valószínűleg folyamatosan lehet látni rajtam hogy megöl az aggodalom és a feszültség, magam lehetek az aggodalom megtestesítője nagyjából. Utcán is búskomoran, gyengén és strsszesen mászkálok.

Hogyan lehetne ezt elrejteni mint ahogy mások, és életerősnek, vidámnak tűnni? Mert így mindenki elkerül amennyire csak lehet