Jogos, ha megsemmisülve éreztem magam?
Állásinterjúra mentem egy nagy bevásárlóközpontba. A fiatal sràc, aki ott dolgozik, végignèzett rajtam, közölte, hogy a fönök ma nincs bent, átvette az irataim, és ledobta az asztalra, hogy "Èrtesítlek, ha valami" . Szóval, ennyi erövel már a kukába is dobhatta volna.
Màr itt sem voltam lelkileg a toppon, de látni, hogy minden ember vásárol, a korombeli csajok csinosan felöltözve, bevásárlószatyrokkal, minden csillog, minden étterem dugig...
Utálok munkanélküli lenni :(





Ne legyél megsemmisülve - más ember taplósága nem téged minősít.
Munkanélkülinek lenni meg pocsék dolog (ismerem az érzést én is, volt benne részem), sajnos - de aki nem szerencsés, életében párszor megtapasztalja. Használd ki az időt, és amíg nincs munkád tanulj valamit (nyelvet, informatikát, ami érdekel és hasznos) - és ezzel a saját esélyeid is javítod'










Nem tudom, hogy ezzel sikerül-e felvidítanom Téged, de örülj, hogy ez még az elején kiderült.
Most ez az "ajtó" bezárult, de lehet, hogy csak azért, hogy egy sokkal nagyszerűbb kinyílhasson előtted.
Nem a Te hibád, nem Téged minősít, bár eltudom képzelni, hogy mit érezhetsz most, mégis azt mondom, hogy ne emészd magadat.















Jól írják, hogy ez nem állásinterjú, csak papírleadás.
Amúgy elég jó teszt is a talpraesettségre: nem tudom, miért nem jutott eszedbe megkérdezni, hogy mikor lesz bent a főnök és akkor visszamenni és személyesen átadni neki az önéletrajzod...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!