Érdemes-e megjátszani magam, ha barátokat szeretnék?

ne mutasd magad másnak...de ha akarsz akkor változz meg!

22F

Nyilván te is érzed, hogy nem. Ha megjátszod magad, magad és a többieket is átvered, és a dolog mindenképp átmeneti lesz. Csak csalódottabb és szomorúbb leszel tőle.

Nem hiszem, hogy akkora baj lenne veled, hogy semmi esélyed másképp az ismerkedésre. Még ha extrém befelé forduló is vagy, akkor is tehetsz erőfeszítéseket.

Rosszul tudod. Ha másnak adod elő magadat, akkor sem barátod, sem barátnőd nem lesz, csak felszínes ismerőseid és érdekkapcsolataid.

Ha önmagadat adod és mégis magányos vagy, akkor nem a hazugság a célravezető, hanem az önismeret. Valamiért nem tudsz tartós kapcsolatokat létesíteni. Gyanítom, nem azért, mert zseni vagy, hanem azért, mert valami mélyebb problémád van.

Ha egész nap önkéntelen vigyort akarsz a szádra ami este az ágyban lebiggyen, mert rájössz hogy hazugság az életed akkor hajrá.

Egy embernek amúgy se lehet igazi barátja , mert emberi mivoltból kifolyólag énközpotú faj. Én mióta nem vagyok pl. facebookon teljesen jól érzem magam.

Nyáron letörlöltem 500 embert...mindet ismertem , 2 jelölt vissza...nem olyan fontosak azok ha van az életednek célja.

Felesleges megjátszani magad, mert ha találsz is így barátokat, azok nem a te barátaid lesznek, hanem az általad eljátszott fantomnak. Valódi igaz barátot csak úgy találhatsz ha magadat adod, mert valódi igaz barát úgy fogad el, ahogy vagy. Viszont ha nem mutat meg a valódi énedet, akkor nem valódi énedet fogja elfogadni.

Én mindig magamat adom, és egy barátom van, aki így elfogad, egyetlen egy, de szerintem a mai világban 1 barát már soknak számít.

Ha tudnád hányszor kerülök ebbe a dilemmába...

És nem csak barátszerzés miatt. Párommal vitázunk és elvárja hogy szeressem akiket nem tudok/ne vágjak depressziós arcot olyan helyen ahonnan menekülnék és csak a kedvéért vagyok ott.

Barátszerzésrol azt mondta hogy túl magasra tettem a lécet és el kell fogadjam a másikat. Ez tényleg ndm ment eddig, de szerintem nem azért mert nem akarom csak nem tudok elfogadni bizonyos dolgokat és eddig mindenkinek volt olyanja.

A másik meg hogy elvárja hogy ne érezzem magam úgy ahogy neki nem tetszik de ne is játszam meg magam. Eddig jutunk mindig és megáll a tudomány hogy akkor mégis hogy teljesítsem a kérését...