Elítélnek a származásom miatt. Mit tehetnék hogy jobban elfogadjanak? (többi lent)

Sziasztok.

Nagyon sokszor megpróbáltam nem foglalkozni ezekkel a dolgokkal, de kezd egyre jobban zavarni, hogy ha nem is mindenki, de a legtöbb ember elítél azért, mert litván vagyok és ott is születtem és éltem 14 éves koromig. Most arról nem szeretnék mesélni miért, mert nem annyira tartozik ide. Itt kezdtem egy kéttannyelvű középiskolát, ahol a legtöbb tantárgyat angolul tanultuk, emellett külön elmentem tanárhoz, hogy tanuljak magyarul. Angolul beszéltem az osztálytársammal, legalábbis azokkal akik szóbaálltak velem, a legtöbben csak lenéztek anélkül hogy ismernének. Amikor próbáltam magyarul beszélni csak körberöhögtek, mert egy mondatom sem volt jó. Már szerencsére sokat fejlődtem, de még a mai napig próbálom magam tökéletesíteni. A lényeg, hogy túléltem a középiskolát és nem olyanrég találtam egy munkát. Az elmúlt években még többször mentem tanárhoz, aki még többet segített nekem, és végre eljutottam odáig, hogy kevesebb hibám legyen, bár néha még most is akadnak gondok a szavak leírásával, mert nem tudom hogyan kell írni, vagy nem vagyok biztos, milyen ékezetet kell használni. Többnyire a hétköznapi szavakat ismerem, de pl ha valaki elkezdené nekem magyarul mondani, hogy mondjuk hogyan kell megépíteni egy épületet, milyen módszerekkel és mit hogyan kell csinálni mindenféle nem gyakran használt szóval, nem biztos, hogy megérteném, legalábbis elsőre.

Tehát kaptam egy viszonylag normális munkát. Kezdetnek jó, de eldöntöttem hogy egyetemre megyek, csak szerettem volna jobban megtanulni ezt a nyelvet. A munkatársaim nem viszonyulnak hozzám túl normálisan, a legtöbben kiakadnak, ha félreértek valamit, vagy ha nekem többször kell valamit elmagyarazáni. Mindig is úgy voltam vele, hogy mindegy hova megyek, mindenhol ezt csinálnák velem, pénz meg mindenképpen kell, mert másképpen nem tudnék megélni.

9 hónapja van egy barátnőm, együtt élünk és nekem ő az egyetlen akire számíthatok. (Szüleim visszaköltöztek Litvániába).

Visszatérve, nap mint nap azt kapom meg hogy ideje lenne, ha jobban megtanulnék magyarul, mert zavarò hogy nem tudok néhány szót kimondani, pedig ök még a nevemet sem tudják rendesen kimondani és ha elmondom a nevem, vagy 4x visszakérdeznek és 5 perc után már el is felejtik. Szerintem ennyi év után sikerült ilyen szinten megtanulni magyarul, azt azért jó lenne ha elismernék, mert nagyon nehezen tanultam meg.

Egyébként egy évben egyszer(ha úgy adódott kétszer) meglátogattam szüleimet de mióta a barátnõmmel együtt vagyunk, többet szeretnék vele lenni, szóval szüleimmel sem tartom a kapcsolatot igazán.

Egyébként sokszor témába jött (nem tudom hogy ez így jó-e, de nem hangzik túl jól, szóval szerintem kitaláltam egy új szót) a házasság és lehetne gyerekünk, de egyelõre úgy vagyok vele, hogy nem vagyunk együtt túl régóta és ilyen fiatalon még nem kéne elkezdeni, és nem érzem még magam késznek egy gyerekre. De azért annak is jó lenne utánanézni, hogy ilyen esetben milyen állampolgárságú lesz, nem nagyon tudom, hogy itt hogyan mennek ezek a dolgok.

A munkahelyemen nagyon sokan elítéltek és elvette az önbizalmamat, és sokszor félek odamenni az emberekhez, mert félek, hogy megint ugyanaz fog történni.

Egyedül csak barátnõm szokta mondani, hogy szerinte egész jól tudok magyarul, néha még jobban ki is tudom magam fejezni, mint egy olyan ember akinek ez az anyanyelve.

De sajnos még mindig bánt, hogy emiatt nem fogad el a többi ember.

21/F (holnap lesz a szülinapom egyébként)