Szeretném elfogadni a többi magyart, úgy ahogy van, de nem megy. Nem bírom a mentalitásukat. Miért vagyunk ilyen negatív nép?
16 éves buddhista fiú vagyok, szeretem az embereket származástól, bőrszíntől, anyagi helyzettől, vallási nézettől függetlenül, de sajnos tudatosult bennem, hogy az ország, ahol élek, elidegenültté tesz...
Nem vagyok szerencsére betege a dolognak, van családom, egészséges vagyok, sok nyelven beszélek, de az emberek 95%-ára az jellemző itt, hogy imád mások, illetve a saját bajairól panaszkodni, de csak ül ölbe tett kézzel, mint aki azt hiszi, hogy megsajnálják. Továbbá kissé beképzeltek, pedig néha nincs miért, de mindig többet akarnak, nem tudnak örülni az élet alapvető szépséginek, pl.: egészség, természet, kultúrák, szeretet. Ellenben akik a kevéssel is megelégszenek, le vannak nézve, hülyének titulálják őket.
Hiányzik az összetartás is... :(
Én büszke vagyok arra, hogy félig magyar vagyok, páratlan ország, akárcsak a többi, szeretem a nyelvet. Viszont, mihelyt kimegyek a lakásból, elmegy a boldogságom, ugyanis már képtelen vagyok mosolyogni az emberekre, kivéve, ha meglátok egy-két magamfajta színesbőrűt, akiknek az arcáról sugárzik a nyugalom. De úgy érzem, hogy itt a szeretetem, barátságos gesztusaim viszonzatlanok maradnak. Mások kárán nevetnek, fekete humoron, illetve, ha alkohol befolyásoltsága alatt vannak. A többi fiatalt -bevallom- ki nem állhatom... Tisztelet a kivételnek. Nem érzem, inkább tudom... :(
Jelenleg az ellen küzdök, nehogy ez a rossz benyomás maradjon bennem a népemről. De kezdtem visszavágyni délkelet-ázsiai otthonomra, ahol az emberek nagy része a szeretetet árasztja magából, s nem a stresszt, önzetlenek, nem beszélik ki a másikat... Tulajdonképpen engem nem zavart egészen idáig a dolog, de miután rájöttem, hogy mekkora arányban van jelen ez a társadalomban, nagyon szomorú lettem. Úgy érzem magam, mint Janus Pannonius, az árva mandulafa. Teljes mértékben szeretem a családomat, de valahogy irritálja őket a nyugodtságom, buddhizmusom. Én viszont képviselni fogom a becsületet, szeretetet, de nem itt. Reménytelen lenne. Tudom, nem vagyok tökéletes, de, lehet, hogy elmegyek innét és sosem térek vissza. Miért, de miért kell ilyennek lenni a magyar többségnek?
Köszönöm!
A könyvtár, ahova járok dolgozgatni, teli van emberekkel, sok közülük csak köszönés nélkül betoppan, de néha, ha felajánlom a segítségemet, valamennyire megnyílnak. Lehet, hogy igazad van... Ha örömet okozunk a másiknak, azzal magunknak is örömet okozunk. Van két férfi, akik az ügyeletesek, azokkal jól el lehet beszélgetni különféle témákról, pl:: nyelvek, népek, stb...
válasza:Magyarországon születtem, magyar szülők gyermekeként, nem sok helyen jártam a világban, eddigi életem első felében vidéken éltem, most városban. Nem segítette világnézetem bővítését gyerekkoromtól internet. Családom teljesen átlagos magyar család. Mégis pici koromtól nem tudom elfogadni ezt a mentalitást, szenvedek a vidéki és városi embertársaim cinizmusától, balkáni megnyilvánulásaitól stb. Sajnos sok rám ragadt ezekből és még így sem tudtam beilleszkedni. Idegenként élek itt és valószínűleg nem fogok már más országba költözni. A magyar emberek nagyon nagy százaléka teljesen elégedett ezzel a viselkedés kultúrával, hiszen ellenkező esetben változtatnának. Biztosan sok másik országban is megtalálható ez, de most a magyarokról van szó. Mivel a nagyon nagy többség ilyen, ezért szinte mindenkinek a támadás és a kiközösítés a reakciója, ha netán valaki fel meri hozni ezt a témát. Sok év elteltével annyit tehetek, hogy érzékszerveimet becsukom. Tűröm. Próbálom nem észre venni. Ha egy kicsit is belemegyek ezekbe a játszmákba, a lelkem egy része meghal. Pedig sajnos sokszor muszáj részt venni a társadalmi életben, ami minden esetben fájdalommal végződik. A nagyon nagy többség szerint aki ilyet kimond, az beteg, magányos, üldözési mániás, rosszindulatú és negatív. Állandó kiközösítés és lenézés ér, mégis tiszta szívvel érzem, hogy nem vezet rosszindulat és negatív hozzáállás. Azt mondják, hogy másokat hibáztatok a rossz életem miatt.
Nagyon egyszerű dolgokra vágyom pedig, pl. nyugalomban és biztonságban végig menni az utcán. Hibám az, hogy az érzékeim nem csökevényesek?
Kérdezed, hogy miért ilyen ez a nép? Szerintem azért, mert a többség arra vár, hogy az ölébe hulljon minden anélkül, hogy tennie kellene valamit. Ezt látta elődeitől és ezt viszi tovább. A segélyezési rendszer is ezt segíti. Ahhoz, hogy ezen ne változtasson, hanem tovább vigye, nagy fokú butaság és lustaság kell. Tehát szerintem ez a válasz. Buta és lusta nemzet, hozzá még nagyképű is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!