Van még rajtam kívül más hasonló típusú ember mint én?

Sziasztok.

Alapjáraton elég csendes vagyok, főleg, ha idegenekkel kell beszélnem. Olyanokkal sokat tudok beszélni, akiket már régebb óta ismerek vagy a szüleimmel/testvéreimmel.

Engem 11 éves koromban kezdtek el szekálni, hogy ilyen meg olyan csúnya vagyok, de legjobban egy akkor nyolcadikos srác szállt rám, és egyszer egy közösségi oldalon írt is nekem egy elég trágár levelet, másnap megmutattam az igazgatónak, aki mondta hogy az ő lányát is szekálta, de ezzel most már tényleg betelt a pohár és rákövetkező nap az a srácnak többet nem kellett abba az iskolába járnia. Olyan iskolába került, ami alapból nagyon nagyon rossz hírű(legalább is ott ahol élek) és köztudott, hogy ott mindenki csesztet mindenkit. Na ezt a srácot is annyira széjjel szekálták, hogy sírva jött haza, hogy nem akar odajárni. Nos, ez lehet kegyetlenül fog hangzani, de én örültem, mert végre visszakapta.

Nos ezután váltam sokkal zárkózottabbá, pont valamelyik nap beszéltünk szüleimmel erről az esetről, és akkor nagyon ki voltam borulva és sokat sírtam. Igazándiból nemigen emlékszem, hogy ezt az esetet követő többi napon mi történt, szóval tényleg nagyon kilehettem.

11 éves koromban is kezdtem el neten blogot írni, és azóta is írom, sokan meg is jegyezték, hogy milyen jól fogalmazok.

Aztán elkerültem középiskolába, ami a jobbak közé tartozik, de sajnos itt is volt egy idióta ember, ami elég volt ahhoz, hogy a többiek is utána menjenek. De nem érdekelt, mert volt 3 osztálytársam akivel beszéltem, de a végén ők is ellenem fordultak, ami nagyon rosszul esett, mert közülük az egyikőjükkel nagyon jóban lettem, közel kerültünk egymáshoz, szinte legjobb barátok voltunk, erre ezt kaptam. Ő is inkább követte a többi idiótát, hát köszi.

Majd átmentem egy másik iskolába(más okok miatt) és ott már kicsit jobb volt a helyzet, jobb osztálytársaim voltak. Vicces, hogy pont ezt az iskolát mondták el mindenféle sz.rnak(már bocsánat) és valahogy még is itt kicsivel jobb volt. Itt szintén csak 1 ember volt, akinek baja volt velem. Ő is szintén azzal szekált, hogy csúnya vagyok. Megjegyzem, ő sem sokkal szebb, van vagy 2 méter magas, pattanásos a feje és dagadt. És még én vagyok csúnya.. De ezt úgy fogtam fel, hogy csak kisebbségi komplexusa van és a háta mögött röhögtem rajta. Kb minden második hónapban volt valami beszólása, szóval így elviselhető volt. Itt is voltak osztálytársaim, akikkel jóban voltam, úgyhogy nem nagyon érdekeltek minket mások.

Egyébként sokan mondják, hogy szép vagyok, egyszer erre az oldalra is raktam fel magamról képeket, és meglepetésemre az összes ember, aki kommentált, azt mondta, hogy szerintük is szép vagyok(Ha valaki szeretné, akkor küldhetek képeket privátban).Csak ezzel az a gond, hogy túl sokszor hallottam az elmúlt évek során, hogy csúnya vagyok, hogy el sem hiszem, ha valaki az ellentétét állítja.

Egy barátom sem volt még eddig, max csak olyanok történtek, hogy mentem buszon, leült mellém egy srác és bámult rám, de nem szólt hozzám. Vagy voltam könyvtárban és egy srác elkezdett rám mosolyogni, és még nem is nézett ki rosszul, de én annyira megilletődtem. hogy elrohantam :D

Most elmentem esti iskolába, mert elkezdek sportolni, és arra is több figyelmet szeretnék fordítani. Itt pont a hasonló emberek vannak kiközösítve, akiket fent említettem. Van 2 csaj, akik egyébként alig jártak be, de ha mégis bejöttek, akkor órán elkezdtek beszélni valami iszonyú nagy hangerőn. A tanárok azért nem szóltak rájuk, mert ez esti iskola és itt nem az a dolguk, hogy fegyelmezzenek. Erre voltak osztálytársaim, akik finoman szólva elküldték őket melegebb éghajlatra. Plusz ha jöttek be az osztályba, már elkezdtünk suttogni egymás között, hogy na itt jön ez a két **.

A lényeg, hogy mostanra elfogyott az összes barátom, max olyanok vannak, hogy néha-néha ráírok és akkor beszélünk, de olyanok nincsenek, akikkel mindennap beszélnék vagy találkoznék. Igazándiból ez arra is vezethető vissza, hogy nagyon be voltam zárkózva, semmi kedvem nem volt elmenni otthonról vagy beszélni másokkal. Egyszerűen féltem az emberektől.

De holnap 18 éves leszek, és elhatároztam, hogy új életet kezdek. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy elkezdek sportolni, így is legalább emberek között vagyok és ki tudja, lehet barátokat is találok. Valamint az elmúlt 1 évben jártam angol nyelvtanfolyamra, és azért nekem is feltűnt, hogy változtam, mert nem féltem megszólalni órán. Eddig suliban sosem tettem ilyet, mindig csendben voltam. Most már szívesebben szólok bele az órákba én is, de még mindig nem tudok normális kapcsolatokat teremteni. Mindig félek odamenni másokhoz, és sosem tudom, hogy miről beszéljünk.