Nem értem, az embereknek ennyire fáj ha mással kell törődniük?

Komolyan kezdem úgy érezni hogy sokan körülöttem teljesen leszarják a másikat. a mostani osztályomat kifejezetten szeretem, de értelmes dolgokról nem igazán lehet velük társalogni. baromkodnak állandóan, és ha már nem röhögök velük le vagyok szólva:D azért én se vagyok szent, van hogy nagyon nincs kedvem hozzájuk

A barátaim pedig igencsak megváltoztak. Elmentünk heten a strandra, és 10 percet ha beszélgettünk mert arról szólt az egész strandolás, hogy nyomkodták a rohadt telefonjukat, egy barátnőm kivételével akivel csak néztünk, szóval értitek..

próbáltam velük dumálni, de semmi- jó akkor ezt sem kell erőltetni. pedig régen mennyit lógtunk együtt, TELEFON NÉLKÜL..

facebookon ha néha ritkán beszélünk, eltelik 5 perc, nem válaszolnak -

az a felfogásuk hogy nem írok rád, nem hívlak el mondjuk sétálni a városba, nem kezdeményezek mert ez olyan mintha te lennél előnyben, mert ez nekem fú de megalázó dolog, hogy megkérdezem:minden rendben van? hogy vagy, rég dumáltunk.. - én lennék ennyire gáz? csak engem kerülnek az emberek, vagy mindenhol ez van?

hihetetlen, ennyire öntelt, énközpontú lett sok ember. és igen nagyon is tisztelet a kivételnek, aki nem áll be a sorba, írhattok nyugodtan szeretnék megbizonyosodni hogy léteznek még ilyen emberek:D

nálatok is így megy?

köszi a válaszokat előre is!:))

16/L