Miért nincs a magyar embereknek vitakultúrája?

megnyugtatlak, ez nem csak a magyar embereknél van így, ha körbenézel jutub videók alatt...

Hisznek a végső igazság létezésében és aszerint érvelnek. Ennek egyik folyománya, de lényeges elem ezért kiemelem, hogy nem jellemző, hogy egyszerre néznék a pozitív és negatív hatásait valaminek. Hamar megállnak a gondolatban, nem gondolkoznak mélyebb összefüggéseken. Ezekkel összefügg, hogy nehezen képzelik bele magukat mások helyébe, így kevesebb szempont alapján döntenek, pl. nem gondolják át elég mélyen egy vitapartner érveit. Nem nézik meg, hogy van-e önellentmondás a mondataik között. Nincs képzelőerejük, nem építeni akarnak valamit, hanem a hibát keresik csak a másik mondandójában. Ilyen ország nincs még egy a világon, ahol ennyi kérdést, felvetést intéznek el azzal, hogy rossz a helyesírása. Nem szoktak hozzá, hogy számít a véleményük, hogy azon múlnának fontos dolgok, hogy azt valaha át kellene ültetni a valóságba. Nem úgy gondolkoznak, hogy a mondandójukat összességében értelmezik, és hogy egyben az egész jelentsen valamit.

Az egyenlőségből elég jól következik, hogy semmit nem lehet máshogy csinálni. Leírja, hogy mások is így csinálják. Hát ez a mondat úgy hangzik, mint aki mélyen belegondolt, hogy mit akart a kérdező kérdezni és hozzáteszi a maga ötleteit, vagy úgy, mintha megtalálta volna a legközelebbi leágazást, a legközelebbi kiskaput, a legkisebb ellenállás irányába megy, hogy ne kelljen neki válaszolnia a kérdésre. Mint a politikusok. Örülni kell, ha ki lehet belőlük húzni valamit. Arra számítani, hogy komolyabb összefüggésekben elmondanak valamit?

a vitába is ugyan úgy tesznek az emberek érzelmet.