Ti minden esetben megadjátok az idősebb embereknek a tiszteletet tehát tisztelitek őket vagy csak ha megérdemlik?

Az én szerény véleményem szerint ez oda-vissza működik. Egy normális értékrenddel rendelkező idősebb embert, aki nem provokálóan viselkedik természetesen tisztelek, még előre is engedem ha olyan szituációba kerülünk. Legyen akár teljesen ismeretlen akár ismerős. Általában ez a normális, gyakoribb így tisztelem az időseket. Ellenben senki sem várja el tőlem vagy bárkitől, hogy egy részeg, kötekedős, nagypofájú idős emberrel tisztelettudóan viselkedjek, aki pl. a katona múltjára hivatkozva felsőbbrendűnek érzi magát a mai fiatalokkal szemben. Az meg a másik, hogy ha megpróbálna megütni, akkor elmagyaráznám neki, hogy a nevelésemnek köszönhetően tisztelem az időseket, de ha még egyszer megpróbálja akkor nagyon rosszul fog járni, ergo elverném a büdös pi.sába. :D Én is azt tisztelem, aki megérdemli. Ennyire egyszerű, legyen az 40 vagy akár 80 éves. Alapjában tisztelettel viszonyulok hozzájuk, de ha ők nem akkor aztán leszarom a tiszteletet.

Kérem a zöldet ha már ennyit írtam. Köszi. :D 22/f :D

Az öregség a fizikai test egy állapota. Ezt az állapotot figyelembe véve viselkedek az emberekkel. Egy öreg test pl. nehezebben tud állni a buszon, így átadom a helyem neki.

De ami a tudatot, lelket, szellemet érinti, az más kérdés. Az nem testi kérdés. A gondolati világban, vitákban igen kevéssé érdekel az illető testének a kora, ha az nem a testére vonatkozik. Ha csak beszélgetünk, vitázunk, akkor nem számít, ami azt jelenti, hogy a teste életkorából nem következik egyenesen, hogy hogyan viszonyulok hozzá, a gondolataihoz (nem a testéhez).

A másik oldalt is megemlítve, nekem nagyon nem tetszik az a szokássá vált mondat, hogy "Te meg hány éves vagy?" és hasonlók, amit a fiataloknak szoktak mondani, ezzel elintézve egy gondolatukat azzal, hogy az ő testük még nem elég öreg ahhoz, hogy figyelembe vegyék a véleményüket. Tehát nekem nem tetszik ha a fizikai test életkorából gondolatokra való következtetéseket von le valaki.

Konkrétabb példa, hogy ismertem én már olyan 13 éves gyereket, aki okosabb volt, mint a 60-70 évesek többsége. Ez nem tapasztalati okosság volt, hanem intelligencia, de ugye egy pár ezer éves kavics is sok mindent tapasztalt, csak nem nagyon tudja mán, hogy mit.

Ha megérdemli hogy tiszteljem,tisztelem.

2 esetet tudok mesélni:

Van egy osztálytársam,én ritkán buszozok de ha úgy esik vele megyek 1 buszon,bár én kerülöm,nem ok nélkül.

Volt egyszer az,hogy felszálltunk a buszra,előttünk egy idős házaspár volt,a férfi megvette a jegyet,a nő hátrament helyet foglalni kettejüknek (5 hely voltebből 2 ülés egymás mellett) a nő leült,várta a férjét hogy üljön mellé.

Erre az osztálytársam beült a nő melle mert milyen poén már.Aztán ment hátra a férfi nézi hogy kis taknyos miért nem tudott máshová ülni.A gyerek arra hivatkozott hogy nagyon fáj a lába és elküldte hogy üljön máshová.Na ez bunkóság.Ez az osztálytársam eleve egy nagyképű,minden az övé,mindenki csóró csak ő nem,senki nem ér fel hozzá,én is balhéztam vele sokszor mert egy idióta..Pedig szinte mindenkivel kitudok jönni,vele sehogy.

Na amit ő csinál,az a tiszteletlenség.

Nekem egyszer volt olyan hogy nagyon rosszul voltam,hányingerem volt,erőtlen voltam,fájt a hasam,a lábamob nem bírtam megállni.Erre egy nagyon kellemes,piaszagú hölgy áll mellém hogy "hány éves vagy kiscsillag,fáj a lábad?".Ezt ilyen lekezelő stílusban..

Én elmagyaráztam neki hogy rosszul vagyok,hamarabb is kellett hazamennem mert suliban így nem maradhattam mert lehányom a tankönyvet magam előtt..Erre ő aházott egyet,aztán előrébb ment és halkan megjegyezte hogy "a k***a anyját taknyos kölyök".Én meg csak néztem hogy ezt mire véljem,amikor volt még 3 hely..

Megindokoltam hogy miért nem tudok állni,amit teljesen jogtalanul kérdezett tőlem mert letudott ülni,neki nem tetszett.

Egyébként átadom a helyem,ha nem ilyen bunkó módon jön oda hozzám valaki.Van hogy felszáll egy idős bácsi,felállok hogy üljön csak le mert látom rajta hogy nehezen mozog,általában kedvesen megköszönik,vagy volt olyan is hogy visszaültetett hogy bír ő állni,üljek csak le nyugodtan.

Ha valaki bunkó velem ráadásul ok nélkül akkor tőlem ne várja el hogy mosolyogva bólogassak és legyek vele kedves.

De ha odajön,és megkér hogy adjam át a helyem,szívesen felállok.

Nem Tudom milyen lehet az arcod vagy a kisugárzásod, de velem még az életben nem fordult elő az, hogy egy idős ember (bármilyen mogorvának is tűnt)...

Nézz magadba előbb, minthogy mást okolsz a parasztságod miatt.

Pont azon gondplkodtam a minap, hogy az idősebbek elvárják, hogy nekik meg legyen adva a tisztelet, de ők nagyon sokszor nem adják meg a fiatallban, és ez engem is nagyon zavar. És nem csak a nagyön öregek pl. nevelőapám 45 éves, nem olyan öreg. Ő elvárja, hogy ő megkapja a nagy tiszteletét, de ő nekem vagy akár a páromnak, ső még a 69 éves nagymamámnak is beszól, mert neki "ilyen a stílusa". Pedig nem élek vele, külön lakom. És anyu még azt sem szereti, ha nem hagyom magam, mert ő ilyen. Na az ilyeneket gyűlölöm. És persze az idősek is néha nagy barmok, komolyan. De ez nem a kor miatt van arra jöttem rá, hanem ugye azok a pofátlan idősek fiatalkorukban is biztosan nagy parasztok voltak. Ez a tisztelet dolog nem olyan, hogy korral jön, sajnos.

A kérdésedre válaszolva, megadom a fiszteletet, de ha tudom, hogy valaki ilyen kötekedős, beszólogatós eleve, ha látom, köszönök, de ennyi. Nem állok neki jópofáskodni, igyekszem gyorsan távozni, és, ha úgy van, hogy ott van még valaki, akivel beszélnivalóm van, akkor azt gyors elmondom az illetőnek, de a nem kívánt személyt nem méltatom többre egy köszönésnél. És kb. ez a taktikám minden bunkóra.