Hogy lehet hogy egyesek képesek vadidegenhez odamenni ismerkedni de vannak akik soha nem mernek még rá se nézni senkire?

Kiadtuk a balatoni telken a házat. Odajött egy idegen család velem egykorú „gyerekkel” (19 ha az még gyerek). Megmutattuk nekik a házat strandot. A gyerek életében most volt először azon a strandon, ott volt vagy 10perce nézelődött járkált meglátott 2 csajt ücsörögni. Odament. Még 10 perc és szólt hogy „átugrik” a csajokhoz inkább, az ő nyaralójukba. Odajött és 20 perc múlva már két ismerős és már telefonszámcsere és szinte kéz a kézben elfele.

Külsőleg egy nulla, egy semmi a fickó. Nem szép, nem kisportolt, nincs tele lóvéval, semmi.

Azért kicsit megütött a dolog. Én ott nyaralok 5 éves korom óta minden nyáron és még soha egyszer se mentem oda se a strandon se sehol senkihez, hozzám se jött senki oda.

Honnan veszik egyesek a bátorságot ehhez? Mások meg miért vannak úgy, hogy még ránézni se nagyon mernek senkire. Nekem ha fegyvert fognának a fejemhez és azt mondanák hogy vagy odamész ismerkedni vagy agyonlőlek-tudod mit? Inkább a pisztoly.

Teljesen elképzelhetetlennek tartom hogy bárkihez is odamenjek bármilyen körülmények között.

És az se segítene ha hozzám jönnének oda. Elhajtanék bárkit.