Nem álszentség panaszkodás a FB-os szülinapi köszöntések miatt?

A panaszkodás gáz, úgy általánosságban.

Azt viszont nem értem, miért gondolják sokan azt, hogy a nem túl közeli ismerősöket törölni kell. Ma a húgom évekkel korábbi exbarátjának a kollégája segített a diplomámhoz egy SOS fordítással. Őszintén szólva eszembe se jutott volna magamtól megkeresni. Azt se tudtam, hogy hirtelen prezentálni tud egy anyanyelvi angolt. Csak kiírtam a facebookra, hogy ilyen típusú segítségre van szükségem.

Szerintem butaság eldobni az embernek magától a kapcsolati tőkéjét...

Na ez a "nem őszinte" a másik, ami kiborít. Most komolyan, eszébe jutott a másiknak, aki gondolt rá és egy boldog napot kívánt neki. Tényleg olyan hihetetlen, hogy az emberek ilyet csinálhatnak őszintén? Akkor is, ha akár évek óta nem találkoztak.

No de mindegy. Az emberek furák. Vagy én vagyok helikopter :D

Én nem gondolkodom ezen ennyit. Kit érdekel a facebook?

Egyébként is, a legtöbb ember csak mechanikusan ír szülinapi köszöntőt, szerintem sokan nem is kíváncsiak arra, hogy ki az, akinek írják. Csak ismerősük valahogy, aztán ráírnak (pl. olyan megfontolásból, hogy majd ha nekik lesz, akkor rájuk is minél többen írjanak).

Velem is volt már olyan, hogy megköszöntöttek így, az ünzenőfalon jó sokan, aztán amikor találkoztam ezekkel az emberekkel, nem is köszöntek nekem. Először furcsa volt, de kit érdekel? Azért nincs jelentősége, mert annak sincs jelentősége, hogy írnak a faladra.

Az számít, hogy a családod, barátaid, párod megköszöntsön, hogy nekik fontos legyél, hogy szeressenek. A többi kit érdekel?

Bocs a szóismétlések miatt, későn írtam, ezért van 20X leírva a "kit érdekel". De legalább nyomatékosítja :D

Egyébként igazad van, tényleg, miért jelöltem be/vissza őket? A franc tudja. Ilyen értelemben tényleg álszentség, ha felköszöntenek, de nem köszönnek és ez nekem rosszul esik.

Ez a felköszöntés dolog félismeretlenekről a facen kb. olyan, mint amikor valaki azt mondja neked, hogy "szép napot". Rohadtul nem gondolja komolyan, hogy szép legyen a napod, egyáltalán nem is törődik vele, csak azért mondja, mert ez formaság. Ezer ilyen formaság van az emberek közötti kommunikációban, ami szépen hangzik, mert jókívánságok, de a valóságban csak üres frázisok, jelentés nélküli panelek. Úgy látszik, a faces felköszöntések is ilyenek. Ezért írtam, hogy az a lényeges, amit a családodtól kapsz és a közeli emberektől: a tényleges figyelem és törődés, amit érezni is lehet. A többivel nem kell foglalkozni.

Jaj, az ilyenek szörnyen idegesítőek. Azok szokták előadni, akiknek baromi központi dolog az életükben az a nyamvadt oldal, de közben előadják, hogy mennyire nem és blabla, mert ők jobbak meg nem tudom. :D

Ha annyira nem akar ilyen köszöntéseket, akkor vegye le a születési dátumát és kész. Nem kötelező kirakni. Vagy ne lehessen írni a falára. Engem különösebben nem szokott zavarni, legalább egy fél pillanatra foglalkozott velem az illető, az is valami. Nem várom el, hogy körülöttem ugráljanak, aki ír, ír, aki meg nem, az nem. Mit kell ebből is problémát csinálni? :D

A másik szánalmas dolog a dátumváltoztatás. Most tényleg azzal méred a barátságot, hogy tudják-e a szülinapod? Én a közeli rokonokét, barátokét se tudom mindig fejből, most akkor pocsék barát vagyok? :D Fel van írva, praktikusan a facebook is jelez és felköszöntöm őket. Meg ami még fontosabb, hogy az év többi napján is ott vagyok nekik és számíthatnak rám - ez inkább értékmérője, ha már.

All in all az emberek szeretnek panaszkodni és ha épp nincs mire, kreálnak valamit. Ennyi.