Az egyetemisták számára miért csak a buli az "élet", aki nem bulizik nem "él"?

Szerintem a bulizás az, amikor elmész pl. egy koncertre, táncolsz, alkoholt iszol, ismerkedsz stb. Legalábbis mikor engem hívtak csoporttársaim ilyenekre, azt mindig bulizásnak nevezték. Nekem ez nem jött be, én társaságban inkább beszélgetni szeretek, nem brutál hangos zenét hallgatni meg táncolni.

Kocsmába, kávézóba stb. viszont szeretek járni úgy, hogy beülünk egy ital mellett beszélgetni. Ezt nem hallottam még senkitől, hogy bulizásnak nevezte volna, és én se gondolom, hogy az lenne.

Szóval szerintem a koncert/diszkó stb. a legnépszerűbb fajtája a szórakozásnak, ezt értik az emberek bulizás alatt. A többi dolog meg, amiket felsoroltál (pub, kávézó, teaház, bowling, kirándulás) csak simán szabadidős program/szórakozás.

Számomra buli=társasági esemény, ahol együtt beülünk valahová este, vagy valakinél van összejövetel.

Ha délután beülünk valahová.. akkor csak beülünk valahová :)

És kb 1-2 alkalommal csinálom ezt, nem mindig iszom alkoholt. Egyetem alatt is heti 1-2-szer mentem, mert mellette melóztam is, tanulni is kellett, meg csóró voltam :)

28N

Általában az ostoba embereknél ami divat, pl. a bulizás bizonyos korba, mert hát az nagyon menő ám... na aki nem csinálja azt ami menő az már nem él...

Felfedezhető a logika teljes hiánya, de nekik ez így jó.

Nem tudom milyen szakra jársz, de nem hiszem, hogy mindenki állandóan bulizni jár... Vagy az nagy büfé szak lehet ahol ezt mindenki meg tudja tenni.

Én is inkább beülősebb fajta vagyok, bár koncertekre én is szívesen eljárok ha van rá éppen pénzem. De nem zavar kicsit sem, ha valaki állandóan bulizni jár, mert nem az én dolgom, engem nem érdekel, hogy kapcsol ki a másik. Szerintem semmi sincs abban, ha megmondod, hogy te annyira nem élvezed a klubos bulizást.

Az iskolában megannyi tudásanyagot gyömöszölnek a diákok agyába, amit vagy nagy nehézségek árán, vagy sehogyan se képesek feldolgozni, és ezen dolgok sok feszültséget generálnak bennük. A feszültség levezetésére szétcsapják az agyukat szórakozással. A lényeg, hogy a megfeszített koncentrációt megkövetelő oktatást ne valami komoly intellektust igénybe vevő dolog kövesse, hanem valami ami kompenzálja azt. Egyszer fenn, aztán lenn. Teljesen érthető a viselkedés mechanizmusa. Hogy a bulit azonosítják az élettel is megérthető. Az élet ha belegondolsz a mozgással analóg. Miközben benn ülnek előadáson nem az aktivitás a jellemző, inkább a passzív figyelemösszpontosítás. A passzivitás ergo mozdulatlanság, ami az élőminőség (mozgás) ellentéte. Tehát aki nem bulizik nem él, mert nem aktivizálja magát. Persze én tudom, hogy szolidabb körülmények között is folyik az élet, amihez el kell érni egy érettségi szintet. Te is valószínűleg ide tartozol. Egyszer mindenki felnő majd, és kellően érett lesz, hogy az élet ne az érzékek kielégítéséből álljon csupán.

Lényeg a lényeg, tekints úgy reájuk mint még gyermekekre, akik ismerkednek a világgal, amit a matériánál kell kezdeni.

Igazából én nem vagyok egy olyan túlzottan eljárós/bulizós típus (sőt, nagyon nem), de amikor elsőéves voltam, minden héten elmentem az egyik buliba (van az egyetem közvetlen szomszédságában három szórakozóhely is) haverokkal, leültünk és jól benyomtunk, miközben néztük a lányokat és hallgattuk a zenét.

Eléggé melós szakra jártam (építész), de nekem ez akkor még simán belefért. Később már annyira nem, de azért úgy is havonta egy-két alkalommal elmentem és néha - ha jól éreztem magam - táncikáltam is random lányokkal. Később meg, amikor már öregebb voltam, csak én is kocsmázni jártam haverokkal és biliárdozni/dartsozni. De az már más volt.

Őszintén szólva nekem baromira hiányzik ez az egész.