Miért nem vesz észre senki sem?

Több mint fél éve halt meg az anyukám,az egyetlen biztos pont az életemben.

Azóta az alkoholista apámmal élek, úgy ahogy egy alkoholistától telik foglalkozik velem, de inkább az alkohol, néha megkérdezi mi a helyzet, de semmi több.(a válaszom is annyi,hogy semmi, nem tudok neki mit mondani)

A rokonok ugyan ez.

Az iskolában a tanulmányi eredményeim nem változtak, viszont a magatartásom folyamatosan romlik, nagyon nagy düh van bennem, haragszom mindenkire, a világra is amiért ez velem történik.

A tanárok meg nem segítenek,inkább csak rontanak a helyzeten, mindenkinek próbálnak valamilyen segítséget nyújtani, kivétel nekem.

Ha valakin úgy látják,hogy nincs rendben valami akkor rögtön kérdezgetik, elküldik az iskolai pszichológushoz, miközben engem meg azzal fenyegetnek,hogy ilyen osztályfőnökit olyan intőt stb-t adnak, és mit érnek vele?Megmutatom az alkoholista apámnak aki azt se tudja mikor van a születésnapom, de még azt sem,hogy hová járok iskolába...nem erre van szükségem,semmi visszatartó ereje nincs.

Én csak azt szeretném ha végre észrevennének, de ezt nem tudom kimondani/nem tudok emiatt szólni és nem értem ,hogy miért nem látják,hogy valami nem jó, tudják mi történt a családomban, tudják apámat is, és semmi, más meg bal lábbal kel fel és már is körülzsongják.