Miért sértődnek meg az emberek, ha nem értenek egyet velük? Miért nem lehet különböző a véleményünk?

mert ő egy ilyen helyzetben irányításra törekszik a párbeszédben.

te meg ezt nem hagyod,sőt elveszed tőle a beszélgetés irányítását vagyis legyőzöd.

az ilyesmit egy nárcisztikus mimóza nem szereti.

a másik eset amikor értelmesen beszélgetni szeretne,te meg elkezded tépni a szádat és hőbörögsz és nem veszed észre,hogy érdektelen a témád,erre sem sokan kíváncsiak.

Lehet, hogy te nem találod durvának, amit írsz/mondasz, de a másik meg igen. Mindenkinek van egy ilyen tűréshatára. A másik mondjuk fanatikus keresztény, te meg megrögzött ateista és arról érvelsz neki, hogy miért nincs Isten, akkor azért érthető, hogy megsértődik. Ugyanez lehet a politikánál, vagy másnál is. Ha az emberek lelkébe gázolsz az ellentétes nézőpontoddal, akkor az sértődést vált ki. Mert egy legbelső hitrendszert bolygatsz ilyenkor. És szerintem is ez egy bunkóság, például én mindig is utáltam a jehova tanúit, amikor jönnek és telebeszélik a fejed a térítős dumájukkal. Engem meg egyáltalán nem érdekel és ideges leszek, holott magával az emberrel semmi problémám.

Aztán vannak olyan esetek is, amikor a vitapartnered áltatja magát valamivel és egyből dühös lesz, ha csak finoman is közlöd vele, hogy te nem így gondolod. Ez azért van, mert ő sem biztos a gondolatában teljesen. Általában ilyen gyengébb jellemű embereknél.

Nekem me szokott lenni még olyan is, amikor nincs kedvem vitatkozni, de a másik állandóan ellenvéleményezi minden szavam, még azt is, amit kérdezek. Ilyenkor természetes, hogy elmegy a kedvem tőle.

Ez attól függ, te kinek az érdekében foglasz álláspontot és ő kinek az érdekében, kinek a szempontjából látja a világot.

.

Durva példa:

Valaki beléd vág egy nagykést.

Erről önmagad hogy vélekedsz:

Jajj, most elvérzek és meghalok, mi lesz.

Hogy vélekedik a másik?

jajj de jó, mert lesz kaja, friss hús a kutyámnak.

.

Érted a morbid de találó hasonlatot?

Mindenkinek más a jó. Van eset, amikor másnak az jelenti a kedvezőt, ami neked rossz lesz. Kérdés, hogy melyik állásponton vannak többen, a téma érintettjeinek, különböző érdekeltségű csoportjaiban.

Sőt sokszor két ember sem akarja mindenben teljesen ugyanazt a sok millióból. Mindenki félti a saját érdekeit és azt igyekszik védeni, annak az álléáspontját bármi áron védelmezi, mint a saját családját, mert sokszor élet minőségbeli változások ára múlik azon, hogy hábnyan döntenek egyik vagy másik oldalon.

.

Nagyon fontos szempont, hogy melyik szemléletet látja jobbnak több ember, melyiket fogadják el többen kedvezőnek olyanok akik már tudják miről beszélnek mert megtapasztalták előtte.

Addig lehet valakit megvezetni "süket dumával", a dolgok túl jó vagy túl rossz oldalának a rendszeres hangoztatásával, amíg meg nem érezte a tárgyalt dolgok rá, és a környezetére gyakorolt valódi hatását. Utána viszont nem vezethető félre igazán arról az útról, ami neki a legkedvezőbb irányt jelenti.

Végül is ez így logikus. Mindenki ahhoz ragaszkodik, ami neki jónak tűnik vagy az eddigi tapasztalata alapján jót hozhat.

"ez így van, mert megtapasztaltam" vagy egyszerűen "tudom".

"Amit te akarsz, az csak rosszat hozhat nekem és a családom, környezetem nagy részének a számára".

Olyan is van aki egy ideológiát követ, anélkül, hogy különösebben érdekelné, hogy mi lesz a vége, az eredménye.

"Igen, én a BarnaMaci pártra szavazok, mert már 60 éve ennek vagyok a tagja". Nyomós érv, nemigaz? :))

Kb ilyen dolgok juthatnak az eszébe annak akivel szemben állást foglalsz. Lehet értelmes indoka vagy lehet elvakultan elkötelezett is, aki a maga előtt keltett ködben neki megy a falnak, de nem veszi észre, hogy amit csinált az nem jó.

Persze az is lehet, hogy éppen a másik fél,

(esetleg éppen Te vagy én) pont ilyen.

Egyébként engem is nagyon sokáig foglakoztatott ez a kibékíthetetlennek tűnő ellentét, hogy nincs és mégis sokan állítják, hogy van, néhányan még őlnek is érte, ahol más néven hívják.

Erre végül úgy tettem magamban pontot, hogy alkottam rá magamban saját filozófiát. Amikor valaki teljesen őszintén elhiszi, hogy van, akkor az ő tudatában létezik és ő az életét úgy alakítja, annak a tudatában, hogy van valaki akire számíthat emberi erőn felül, akivel beszélgethet, ha nincs senki mellette, jóságos, igazságos, hatalmas és oltalmazó. Akihez szólhat ha senki más nem hallgatja meg.

Ez ahhoz hasonlítható durva közelítéssel, mint mondják neked, hogy nyertél a lottón 3 milliárdot de nem forintban, hanem Euróban.

Igaz, hogy azt is hozzá teszik, hogy most nem kaphatod meg, de abban a tudatban élj, hogy van három milliárd Euród, ami közel ezermilliárd forintnak felel meg.

Persze itt megakad a dolog, mert mit értsz azzal a vagyonnal ha nem kapod meg életedben, de itt jön a csavar, élhetsz még azon is túl, mint ahogy eddig ismertük, és majd akkor.

Az embereknek meg alap ösztöne, hogy mindennek keresik a miértjét. Amire nem találtak magyarázatot, ahhoz alkottak maguk egyet. Így alakult ki a villámlás istene, a tűzhányó istene és még ki tudja hányféle más.

.

Aki hisz benne, annak van Isten, a tudatában, mivel nem látható, nem megfogható, ezt a vallás is állítja.

Aki viszont nem hisz benne, annak hogyan is lenne?

Ez a lényege a filozófiai magyarázatomnak ami valljuk be, elég rugalmas, ha bár mindenkinek így sem felelne meg, mert ahány ember, annyi féleképpen gondolkozik.