Úgy érzem, lenéznek. Mit tegyek?

Régebben eléggé bunkó természetem volt, ma már azonban ez egyáltalán nem jellemző rám. Sőt, sokkal inkább barátságosnak gondolom magam. Az a fajta ember vagyok, aki képes bárminek örülni, de olyan szinten, hogy ugrálni kezd, és néha még sikítozni is.:3 Mivel rocker vagyok, ezért főként fekete zenekaros pólókban járok, sokan ezért azt hiszik rólam, hogy emo vagyok. Talán ezért is teszek rá egy lapáttal az örömködésemre. Ha egy új társaságba kerülök, rögtön megkapom azt az általános véleményt, miszerint emo vagyok, de van, hogy csak szimplán nem mernek a közelembe jönni. Ezért inkább én nyitok. Szeretek új barátságokat kötni, és sok barátom is van, hála Istennek. A legtöbben szeretnek, de úgy érzem, kicsit hülyére vesznek... Jó tanuló vagyok, órákon én jelentkezem a legtöbbet, de sokan mégis úgy néznek rám, mintha egy másik bolygóról jöttem volna, csak azért, mert én kimutatom az örömöm, és bárkire rámosolygok, bármi legyen. Ez nagyon rosszul esik, de nem akarok megváltozni. Szerintetek mit kéne mondanom azoknak, akikből sugárzik a lenézés? (ez főként az osztály plázacicáira jellemző, természetesen)